Csináljam végig, vagy ne erőltessem?

Bekerültem egy művészeti egyetemre (sopron) és hát azt vártam, hogy itt már komolyan vesznek, felnőttként kezelnek, és lehet beszélni a tanárokkal.

Kifogtunk pár kezdő tanárt. Nagyon kedvesek voltak az elején utána megváltoztak. Olyanok lettek mint a gonosz osztályfőnökök, de mellette nem tiszteletlenek voltak a diákokkal, de egyesekkel kifejezetten sértőek. Én elmondtam sajnos nyíltan a véleményemet meg is van az eredménye. Egy nagyon fontos 4 kredites tárgyról van szó.

Megcsináltam a beadandókat (rajzok) de nem fogadták el, szerintük elfogadhatltan volt. Pótoltam, és még jobbra csináltam, azt sem fogadták el. Egyértelmű volt, hogy kamu, mert az évfolyamtársaimnak is tetszett, sőt a tanszékvezetőnek is.

Ma beszéltem az intézmény igazgatójával, azt mondta tárgyal a tanáraimmal, de semmi jóra nem számítok. Ha nem kapom meg a félévet a tárgyból kiesik egy másik félévem és egy évet csúszok az egész egyetemmel. De egy ilyen közösséghez, akik így kezelik egy diák igazságtalan ügyét, bár még nincs eredmény nem szeretnék tartozni.

Már olyanok terjednek a tanárok között, hogy én állítólag azt mondtam egy évfolyamtársamnak, hogy lelövöm a tanárt meg hasonlók, szóval nem hogy veszélyes rendőrségi ügy, de még a kirúgás is fenyeget. Ki akarnak utálni.

Úgy döntöttem nem fogok megalázkodni és könyörögni, mert ez a diploma nem fog annyit érni, mint amit tervezek. Budapesten van egy jobb iskola, elvégzem ezt a félévet, de a következőnél már csak nyelvet, és a szakmámhoz szükséges tárgyakat veszek fel, semmi kiegészítést. Csak olyat ahol szabadon alkothatok, és nem fog érdekelni a tanárok véleménye, csak kihasználom a lehetőségeket, mint egy ingyenes előkészítő, majd nyelvvizsgával és az új anyagokkal felvételizek a budapesti művészeti egyetemre. Mert úgy érzem színvonalasabb.

Innen úgy tudom alapból menekülnek az emberek és úgy érzem túlságosan elmérgesedett a viszony és nem biztos, hogy velem van a baj. Én teljesen higgadt és normális voltam, a tanárok provokálták ki, hogy rosszul érezzem magam.

Szóval továbbra is kapom a diákhitelt és a szociális támogatást, de ezt az időt arra fogom fordítani, hogy felkészüljek. Tavaly 12 pontom hiányzott, nyelvvizsgával együtt állítólag felvettek volna.

Bár most annyira leépített lelkileg ez a vidéki egyetem, hogy már nincs meg bennem az az energia ami akkor volt amikor tavaly budapestre is felvételiztem.

Kicsit aggódom.

Félbehagyni egy egyetemi képzést emiatt? Ez nem gyengeség?

Hogy fizetem ki az elcsúszott évemet?

Mi van ha nem vesznek fel?

Haza kell mennem az amúgy is kétes családi körülményeim közé?

Ha valóban csak a felkészülésre fordítom az időmet a jövőben, egészen biztos, hogy nem folytathatom az iskolát, mert nem lesz elég kreditem.

Kockáztassak?

Vagy szenvedjek?

Állítólag ott szabadabban lehet dolgozni, kevés fölösleges tárgyunk van (pl műszaki ábrázolás) a szakmai tárgyakat meg nem hogy komolyan veszik, de egyszerűen a tanárok sem mernek ilyen balhét csapni. Úgy érzem magam mint valami szoros családban, akik épp megbeszélik, hogy hogyan túrják ki a hangos albérlőt és ennek nem lesz jó vége.

Abba nem is szeretném beleölni az energiámat, hogy visszavágjak, vagy az oktatási hivatalig vigyem az ügyet.

Mit tennétek?