Odamennétek megkérdezni, hogy minden rendben van-e?

Én sem tudom, körülményektől függ... úgy gondolom az átlag embernél több esetben mennék oda, de hazudnék azt mondanám, hogy persze, hogy oda mennék.

5. válaszoló: Értem amit mondasz, és nyilván itt könnyebben vágják rá az emberek, hogy odamennének, DE azért egy elég fontos tényezőt kihagytál a statisztikádból: Azok többsége, akik nem mennének oda nagy valószínűséggel meg sem nyitnak egy ilyen kérdést, vagy ha megnyitja, be is zárja, mert nem érdekli a dolog.

4. válaszoló vagyok (ismét).

Kedves 5. válaszoló! Van egy mondás, aminek van alapja (szerintem), mégpedig mindenki magából indul ki. Én a kérdésre válaszoltam, te viszont még csak nem is válaszoltál, csak álszentnek (és valamennyire hazugnak ) tartod azokat akik úgy érzik, hogy odamennének. Belőled a szeretet áradt, te kedvesen szóltál a válaszodban? Te is azt írtad, hogy nem mentél oda, sőt nem is az volt az első gondolatod, hogy odamenj segíteni a néninek. :(

Régen még mikor középiskolába jártam, nagyon "menők" voltak a kandi kamerás sztorik. Egyszer mentem az iskolába és a zebrán jött velem szembe egy ember akinek csupa vér volt az arca. Nagyon meglepődtem és megijedtem. Oda akartam menni, hogy megkérdezzem segíthetek-e de azért nem tettem mert attól féltem, hogy kandi kamera, de egyáltalán nem szokványos, hogy valaki csupa véres fejjel sétál az utcán.

Amíg láttam addig senki nem ment oda hozzá. Azóta sem felejtettem el. Én ha lehetőségem adódik igenis odamegyek segíteni, ha valakinek szüksége van rá és elfogadja a segítségem. Volt olyan, hogy egy nagy tömegben egy kislányt megláttam és csak állt és sírt. Míg mások elmentek mellette, odamentem és megkérdeztem i a baj. Nem találta az apukáját. Kézen fogtam és megkerestük. Én is a kisgyermekemmel voltam, és én is örültem volna, ha fordított esetben az én gyermekemnek segít(illetve nekem) valaki. De nem elvárom, hanem hálás vagyok érte! Többször volt olyan, hogy időseknek segítettem akárcsak bekísérni valahova, míg mások ültek a fenekükön, és senki nem ment segíteni , pedig alig tudott menni a néni. Nemrég az orvosnál rosszul lett egy kisgyermek, hányt a váróban tőlem 5 méterre és senki nem ment, hogy segítsen, én sem tudtam azonnal indulni,(kb. fél perc) mert 3 gyermekkel voltam. De mikor láttam, hogy senki nem mozdul, elindultam, hogy megkérdezzem segíthetek-e, vagy szóljak a takarítónak, de mire odaértem akkor láttam, hogy más is elindult szólni.:) Tegnap segítettem hazahozni egy néninek a nehéz szatyrát. Gondolhatod azt, hogy csak azért írtam ezeket le, hogy fényezzem magam, pedig nem, hiszen nem is ismersz. És nem is szeretném fényezni magam. Sőt örülök, ha tudok segíteni, sajnos a legtöbb ember elmegy a másik mellett és nem látja meg ha bajban van, sőt mint ahogy te is tetted, azokat szapulja aki esetleg mégis odamegy, azért ezen elgondolkozhatnál, és a sértegetés helyett inkább segíts annak aki rászorul. Én nem vagyok tökéletes és nem vagyok szent. Próbálok úgy élni és úgy törődni másokkal, ahogy szeretném, hogy velem is törődjenek. Ez olyan nehéz???