Lehet? Jóba vannak, beszélgetnek, érdeklődnek, az addig rendben van, de barátok lehetnek?

Persze. De egy kicsit más kapcsolat lesz, mint a hasonló korúak barátsága. Aszimmetrikusabb... A 44 éves témáiról kevésbé tudnak együtt beszélni, mert a 15 éves még nem érti az ő dolgait, problémáit. A 15 éves témáiról talán jobban tudnak beszélgetni, azt mindketten értik, mert a 44 éves is volt már 15...

Fontosak ezek a nem kortársi kapcsolatok, egész mást adnak a feleknek, mint az azonos korosztály. Jó, és szükség van rá...

Aranyos vagy... Azt várod tőlünk, hogy megmondjuk, mi "normális" és mi nem... Nem ismerünk Titeket, nem lehet árnyalt véleményünk.

Általánosságban annyit tudok mondani, hogy ahogy nősz fel, úgy tűnik, a kapcsolatok kb ezek lehetnek:

- szülő-gyerek

- testvérek

- egyéb rokonok

- barátok (egykorúak!)

- szerelmespár

- kollégák

- osztálytársak

- egyéb ismerősök (munka kapcsán, tanárod, postásod, gyereked óvónője stb)

Valahogy megtanuljuk, hogy ezek a kapcsolatok vannak, és aztán megpróbálunk CSAK eszerint kialakítani kapcsolatokat, mert ezek a „normálisak”, ha meg valakihez közel érezzük magunkat, aki nem a családtagunk, nem velünk korú barát, és nem a velünk korú ellenkező nemű szerelmünk, akkor bajban vagyunk – és elnyomjuk. Többnyire.

Szerencsére vannak emberek, akik nem törődnek ilyen sablonokkal, és ha a szívükbe zárnak valakit, akkor mernek vele intenzív kapcsolatot ápolni.

Ez a te tanárnőd sem egy sablonos valaki.

(Mindezek mellett lehetnek olyan érzelmi helyzetek is, amik nem tesznek jót a fiatalabbnak, aki még nem tudja kezelni esetleg az érzéseket, mert csak később tanulja meg. Ezzel nem ijesztgetni akarlak, és csak zárójelben mondom. Mondjuk pl. az nem lenne OK szerintem, ha egy 44 éves a szerelmi életét vagy nehéz, nyomasztó problémáit tárná egy 15 éves elé. Pláne ha a tanítványa.)

Bízz a saját lelkedben. Ha úgy érzed, ez NEKED ok, jól érzed magad abban, ha barátsággá kezd alakulni ez a dolog, akkor jó. Ha zavar valami, próbáld megfogalmazni, hogy mi az.