A kiközösített emberek nagyobb intelligenciával rendelkeznek, mint a kedveltebb emberek?

Szerinted egy gyerek tehet a külsejéről, vagy az anyagi helyzetéről? Nem primitív dolog OLYANÉRT SZÍVATNI VALAKIT, AMIRŐL Ő NEM TEHET?

Elképesztő, mennyire határtalan a rosszindulat!

"Egy kicsit provokálni akartam azzal, hogy valamilyen hiányosság okozza a kiközösítést, ezek szerint sikerült"

Magadat lejáratni sikerült, öcsém. De azt nagyon.

És hogyan, mikor pl. elzavarják a közösségi tevékenységektől? Vagy betegség miatt nem tud pl. lefogyni? Vagy a maga érdekében kell viseljen v.milyen eszközt, mint a fűző?

Kamaszként már némileg más a helyzet, de az addig elraktározódó kellemetlen emlékek k*rvára megkeserítik ám az ember életét.

De te ezt honnan is tudnád? Csak kötekedsz, de nem gondolkodsz.

Fiatal felnőttként válaszolok.

Sajnos, konkrétan a kérdésre nem tudok, de eszembejutott egy gondolat.

Gyermekkorban, főleg tízenéveseknél, még nagyon dívik és jellemző az egyértelmű kiközösítés. Sokan azt gondolják, hogy a felnőtteknél, ez már nem működik, meg megértőbbek.

Nekem az a tapasztalatom, hogy a felnőttek sokszor álarcok mögé bújnak és "szerencsére", már az agresszióikat is az álarc mögé bújtatják, egyszóval nem olyan szókimondóak és "őszinték", mint a gyerekek.

Viszont, ez talán még rosszabb bizonyos szempontból, mert szemtől szembe, már nem merik kimutatni a másikkal szemben, hogy őt kiközösítették, hanem finoman, lassan őrlik "áldozataikat" és az első adódó alkalommal keresztbe tesznek nekik.

Ez talán, még rosszabb, mert sohasem tudhatod, mire számíts. Egyszóval a felnőttek bizonyos tekintetben álarcok mögé búlyt nagytestű gyerekek maradnak szerintem.

Tisztelet a kivételnek!

Hát pont nem. :D én csak két példával tudok szolgálni, a saját közösségeimmel, ahol van egy-egy kiközösített ember, én meg a kedveltebb emberek közé tartozok. Nálunk az osztályban egy gyerek a saját hibájából van kiközösítve, mindenkit bánt (szóval és tettleg is), nem jók a szociális készségek, rosszul kezeli az embereket, de nagyon, és úgy akar beilleszkedni, hogy poénkodik, és menőnek akar tűnni. (a viccei meg szinte sosem viccesek, sok esetben sértőek) Én régebben igyekeztem vele kedves lenni, mert akkor még voltak jobb pillanatai. (akkor még nem így akart beilleszkedni, illetve most már beilleszkedni sem akar, csak mindenkit piszkálni, mert neki már úgyis mindegy, fél év és elhúz innen, csak sajna pont oda akar, ahová én is, remélem nem veszik fel) Szóval sajnáltam, mert ki van közösítve, de a barátsága abban nyilvánult meg, hogy adott a kajájából, de ugyanúgy felhúzta a táskámat a folyosón. A pohár akkor telt be, mikor elkezdett piszkálni, mert csámpás vagyok, sokszor kések és "bamba vagyok", majd mikor egyszer kinevettem, felpofozott, hogy "mekkora ... vagyok." De az intelligenciáról akartam beszélni, bár szerintem az eddigekből is lejött, hogy nem túl intelligens, és ez a jegyein sem látszik, 3-as 4-es, néhány tárgyból 5-ös, és én nem érzem magamnak intelligensebbnek, még ha ő ezt is állítja, csak mert "bamba" vagyok, és "azt sem tudom mikor hol vagyok", kettőnk közül én vagyok a színötös tanuló, pedig nem tanulok annyira sokat (mondjuk ő sem, csak ez látszik is) Nagyon megbízható, voltunk "barátok" is, csodálkoztok, hogy nem bíztam benne sosem? És nem lát át könnyebben dolgokat, nem tudom, azt a köves tesztet hol csináltad, de nekem erről valamilyen fogyatékosokkal foglalkozó iskola jut eszembe, ahova bekerült egy normális gyerek, vagy egy filmbeli amerikai gimi, ahol nagyon sötét szőke ...-ok a menők, a "nyomikat" meg kiközösítik, de a valóságban a kiközösítésnek általában oka van! Persze az másik eset, ha valami olyanért közösítik ki, amiről nem tehet, pl bőrszín (az első osztályban nálunk ez a helyzet áll fenn, egy néger kislány jár oda, de szerencsére nem olyan rossz a helyzet, vannak barátai)

A másik kiközösítéses tapasztalatomnál a lányt nem is közösítik ki teljesen, csak nem kedvelik a legtöbben, mert "fura". Hát én szokásomhoz híven mèly empátiát tanúsítottam a kiközösített személy iránt, (az anyjától visszahallottam milyen jól esik neki a kedvességem :')), de neki sem az intelligencia az ismérve, ettől függetlenül aranyos, kedves lány, nem hülye (de nem mondanám okosnak, ahogy te azt a kérdésben tetted), viszont a legfőbb problémám vele, hogy nincs humorérzéke (elég kínos, mikor ő nevet egyedül a saját sztoriján, bár nagy társaságban nem mesél ilyeneket), nem tudok vele miről beszélni, nem érdekelnek a sztorijai. Viszont örülök, higy mostanában sokan kedvesebbek vele a csapatból, részben a saját érdememnek érzem (ego), amikor valaki ki akarta beszélni, mindig kiálltam mellette, hisz nem is ismerik, csak furának tartják.

Na most akadjak fenn trágárságszűrő...

Az ostobák csordában és a csordát befolyásolva járnak, az intelligensek inkább magukban vagy párral.

A népszerűség titka a világban az, hogy ugyanolyan középszerűnek kell lenni (mutatkozni), mint a többiek ... a Facebook is erről szól, tele van egymást biztató, bátorító középszerű emberekkel, akiket csak a limonádé-dolgok érdekelnek. (=önmaguk és a gyerekeik)