Haza kell költöznöm, de már most rettegek. Jobb az öngyilkosság?

Gyerekkorom óta borzasztó kapcsolatom van a családommal. Apánk elment, így anyàm egyedül nevelt fel hármunkat, sokszor a nagyszülőkhöz lepasszolva. Mindig testvérharc folyt köztünk a testvéreimmel anyànk szeretetéért, verekedtünk, vitàztunk. Azt hiszem, a körülményeknek hála, hogy elég ferdült személyiségűek lettek a testvéreim.

Anyám amúgy amolyan tipikus Skorpió: mindig mindennek úgy kell lennie, ahogy ő akarja, vagy jön a megtorlás. Kisebb korombam fizikailag is bántslmazott, majd jött a lelki terror. Mivel elég eltérő személyiségek vayunk, általában mást akartam, mint ő, midig kihasználta, hogy ő parancsol és függök tőle. De nem is az a durva, amiket megtiltott (pl. 15 évesen ne merjem magam festeni, 18 évesen sen sem mehetek buliba), hanem ahogy tette: folyamarosan ordított, mint egy idegbeteg, soha nem volt hajlandó kompromisszumra, mkndent lenézettt és leszólt, amit akartam.

A húgom teljesen ugyanez a személyiség, a bátyám is csak ordítva szól hozzám.

15 éveseon ott tartottam, hogy bevettem titokban pár gyógysuert, hátha meghalok. Egyszerűen nem bírom elviselni ezt a gyülölködő, lenézò és korlátozó légkört, a rengeteg rosszindulatot, bàntást.

Amibt tudtam, elköltöztem, de 1,5 után most haza kell mennem, mert megszűnt a munkahelyem és féléve hiába keresek állást, a félretett pènzemen és diákmelóból éltem, de havi 30-40 ezerből ldhetetlen mindent fizetni. Haza kell mennem és előre rettegek attól, hogy mi vá rám, úgy érzem, egy féléven belül megint eljutok az öngyilkosság gondolatáig....

Nem tudok költözni rokonkkhoz, páromhoz vagy koliba. Nincs más lehetőségem.