Ki számít félműveltnek? Kikre mondják ezt? Van olyan, hogy egészen művelt?

Nekem van egy teóriám,hogy miért a humán tárgyak vannak előnybe részesítve.Amikor kialakult a kereszténység,akkor a vallás egy elfogadott tény lett,és nem kerestek okot például a világ kialakulására,hiszen ott volt rá a Biblia.Aki kutatott,és nyílvánosságra hozta a felfedezéseket,azt még ki is végezték(jó példa rá,hogy a középkorban is azt gondolták hogy a Föld négyzet alakú,és aki azt állította hogy kerek,kivégezték).Az egyház hatására létrejött az egyházi irodalom,fellendültek a művészeti ágak stb...Az emberek már a humán dolgokkal foglalkoztak.

Szerintem ez az oka...

A humán tudományok szerintem azért vannak előnyben részesítve a természettudományos tárgyakhoz képest, mert ez utóbbiaknak már alapszinten való műveléséhez is kell egyfajta absztrakciós készség, ami nincs meg mindenkiben, míg pl. a történelemről és irodalomról mindenkinek lehet alapszinten is könnyedén beszélni, mesélni úgy, hogy mindenki hozzá is tud szólni, és ki tudja fejteni a véleményét róla. Egyszerűen más ezeknek az ismereteknek a szerkezete, felépítése. Mindenki találhat élvezetet egy vers vagy regény elolvasása során, vagy ha belemerülhet egy életrajzba, történelmi leírásba. Nem kell hozzá előzetesen sokat tanulni, hogy megértsük. Természetesen egy magasabb szinten való megértéshez, meg ahhoz, hogy az egészet rendszerben lássuk és el tudjuk helyezni, viszonyítani tudjuk más ismeretekhez, ahhoz már kell tanulni, és sokat tanulni. De pl. a fizikát, matematikát csak az érti igazán, akiben van ezek iránt érdeklődés, és tudja, mi fán terem a Newton-törvény, hogyan működik maga a természettudomány, a természettudományos gondolkodás és kutatás, és aki tudja azt is értékelni, hogy a ma felfedezett törvényből lehet, hogy csak 20-30 év múlva lesz hasznos alkalmazás, ha ugyan egyáltalán lesz. Mert azért az is fontos, ha "csak" a világegyetemről szerzett tudásunk bővül, de a boltok polcaira tehető termék nem lesz belőle.

Ehhez járul még az is, hogy sok emberben ezekről a diszciplínákról olyan kép alakult ki - talán éppen a tehetség és érdeklődés hiánya miatt, vagy a rossz tanáraik miatt -, hogy ezek semmi másra nem jók, csak arra, hogy szívassák vele a népet és annyira elvontak, hogy semmi közük a mindennapi élethez, és úgysem lesz rá szükség később az életben. És ebben látszólag van is annyi igazság, hogy ezeket az ismereteket valóban lehet nélkülözni: nem függ tőle az életünk, tudunk enélkül is vásárolni, nem kell vadászni járnunk, megmondják nekünk az időjárást mások, megtervezik helyettünk az autót mások, stb. Csakhogy ez épp amiatt alakult így, mert mindig voltak olyanok, akiket a természet- és a műszaki tudományok érdekeltek, és akiknek köszönhetően az emberiség nagyobbik fele teljesen lemondhatott a fizikai világ kutatásáról és számon tartásáról, és nem szorul rá az ezzel kapcsolatos ismeretekre sem. Csak valahogy ez a felismerés még nem ülepedett le kellő mértékben. Amikor én bemutatkozom valakinek, akit még nem is merek, és elmondom, hogy mit tanultam eddig és mivel foglalkozom, az emberek rögtön elkezdenek szabadkozni, és mindig az az első reakció, hogy "hú, hát a matek és a fizika az, amiből én mindig is rossz voltam". Automatikusan falat vonnak maguk és ezek közé a dolgok közé, mintha a természettudomány nem is evilági dolog volna. És ez arra utal, hogy az elutasítottság ezek iránt a dolgok iránt elég nagy. Szinte már az önszuggesztió szintjén vannak egyesek, amikor azt hiszik magukról, hogy a természettudományok furcsa és érthetetlen tudományok, amik nekik nem valók, mert ők buták hozzá. És ez kiöli belőlük az érdeklődést is.

Teljesen egyetértek veled. A gimiben én is úgy éreztem, hogy a verselemzés például (legalábbis azon a szinten) tulajdonképpen kamu: ha normálisan le tudod íri a gondolataidat, és nem írsz nagy blődségeket, akkor nincs ok, hogy rossz jegyet kapjál. Sokkal szubjektívebb, képlékenyebb, hogy mi az, ami elfogadható vagy jónak minősíthető ilyen téren, de persze az is volt a cél, hogy megtanuld a saját gondolataidat kifejezni, nem az, hogy aximoatikus igazságokat tárjál föl.

A reáliákban mindig van egy külső mérce, ami alapján el lehet dönteni, hogy valaki jól gondolkodik-e. Aki nem képes megtanulni ennek a "nyelvezetét", az sosem kap jó jegyet. Ezért múlik sokkal több a tanáron. Ha nem tudja valamilyen szinten elfogadhatóvá és érdekessé tenni a nem fogékonyak számára is a tárgyat, akkor megette a fene az egészet, mert csak kudarcélményben lesz része az illetőnek, és egész életében idegenkedni fog az ilyen dolgoktól. De a diákon is múlik, hogy hajlandó-e gondolkodni. Mert ha valaki még 17 évesen sem tudja összeadni a 2/3-ot az 5/7-del, az nem a tanár hibája.