A baráti körömben féltékeny vagyok egy lányra, pedig nem adott rá okot. Hogy vegyem fel a versenyt egy tökéletes emberrel?

Van egy lány, akivel régóta egy társaságban vagyunk és nagyon utálom magam ezért, de baromi féltékeny vagyok rá. Külsőre 10/10-es, emellett olyan kedves a személyisége, amivel mindenki szívébe belopja magát. És én is nagyon kedvelem, ezért is érzem magam szarul, mert közben még jobban féltékeny leszek, hogy még meg is tudta magát szerettetni velem és nem az van, hogy közben utálom. Ez nagyon gáz dolog, mert elvileg felnőttek vagyunk, de mégse tudom magamból kiölni az érzést. Ő olyan jó szándékkal közelít másokhoz, én meg csak a rosszat látom, emiatt szürke leszek és még a belsőm sem kompenzálja az önbizalomhiányomat. A fiúk megőrülnek érte, de nem csak ez a m.gdugnám típus, mert őszinte és nagy a szíve is. Komolyan, ha fiú lennék, még én is kicsit szerelmes lennék belé. Őt ez a pozitív aura veszi körül és emiatt mindenben sikeres, én meg erre nem vagyok képes, csak azt látom, hogy semmi se jön össze. Nagyon rossz érzés vele lenni, mert ő mindenben az, ami én csak szeretnék lenni, pedig nem hiszi el magáról, sosem érzi magát se jónak, se szépnek és másoknak se hiszi el. Tudom, hogy ő nem mondana rólam semmi rosszat, én miért vagyok ilyen szemét? Mármint ez hülyén hangzik, de tényleg nagyon nem fair, hogy "irigy" vagyok rá és ki szeretném magamból ölni ezt az érzést és nem rosszul érezni magamat, mikor ránézek.

20/L