Te hálás vagy azoknak a tanáraidnak, akiket régen nem kedveltél?

Aki köcsög volt és ennek a lenyomatát hagyta bennem, az továbbra is köcsögként él az emlékezetemben. Legyen az tanár, osztálytárs, volt kolléga stb.

Aki kemény, de értékes ember volt, mert tényleg hozzáadott valamit a nevelkedésemhez, azt akkor sem utáltam, akkor is hálás voltam és ma is az vagyok. Csak sajnos ők vannak a legkevesebben.

Nem.

Miután végigordította az órát, ha valaki nem értette az anyagot első magyarázásra/matek/, nem. Volt, hogy nem tudtam megcsinálni a házit, utána abból feleltetett le. Nem hogy elmagyarázta volna. Hol már ?? Gyere, hülye, felejél, neked úgy is mindegy. ott alázott, ahol tudott, bezzeg a jó matekosoknak a hátsóját is fényesre ... .

Ha meglátom az utcán, legszívesebben beleverdesném a fejét egy villanyoszlopba.

A bunkó, szemét, szivatós tanároknak egyáltalán nem vagyok hálás.

Nekünk is volt olyan tanárunk, aki ritkán kiabált, de tekintélye volt, fegyelem volt az órán minden rászólás nélkül. Na ő hiába volt szigorú, szerettük, mert érdekesen és jól magyarázott (történelem tanár volt).

Az olyan tanárokat ma is utálom, akik soha nem a diák érdekeit nézték, pofára és kedvre osztályoztak, soha nem érdekelte őket, hogy lehet hogy a "rossz kedvem van adok egy egyest" stílussal a továbbtanulását teszik valakinek tönkre.

Sajnos egyre ritkább a jó, és tekintélyes, azaz IGAZI pedagógus. És sajnos egyre több az olyan debil kényszerszakmás, aki csak azért lesz tanár, mert máshova nem vették fel, alapba utálja a diákokat, nem tud rendet tartani, ordibál ha valaki nem ért valamit ahelyett, hogy elmagyarázná, pofára osztályoz közbe papol az igazságos bánásmódról stb stb még sorolhatnám.

Szóval a kérdése válaszolva : én az ilyeneket ma is utálom, nem vagyok nekik hálás, mert meglehetett volna jobban és nyugodtabban tanítani az anyagot, nem szivatósan, ordibálósan, és kivételezősen.