Állandóan cseszegetnek az osztálytársaim. Nem bírom tovább. Mit csináljak?

Tizennégy éves lány vagyok, az általános iskola nyolcadik osztályába járok... és hát kezdek kiakadni.

Eddig is piszkáltak az osztálytársaim, mert szerintük stréber vagyok... meg hogy velem kivételeznek a tanárok.

Igazából egyik sem igaz, csak ők látják így. Nekik a stréber egyet jelent azzal, hogy valaki jó tanuló, néhány tantárgy jobban érdekli őt, ezért is jár néhány versenyre. Másrészről pedig azt hangoztatják, hogy velem kivételeznek a tanárok, pedig ez nem igaz. Nekem is ugyanúgy felelnem kell, meg kell írnom a dolgozatokat, megcsinálni a házi feladatokat stb. Én tényleg szívesen tanulok törit, irodalmat, nyelvtant, matekot, kémiát, angolt meg úgy az összes tantárgyat :) De nem ülök egész nap a könyv fölött, és nem erőszakolom magamba a dolgokat mindenáron... egyszerűen csak odafigyelek órán, és otthonra kevesebb marad.

Van egy tanár, akivel tényleg nagyon jóban vagyok, de az állítások ellenére soha nem kivételezik velem, sőt sokkal szigorúbb, sokkal jobban "haragszik", ha én rontok el valamit. Persze van még egy-két tanár aki jófej, néhánnyal tényleg tök jól el lehet beszélgetni. Az osztálytársaim meg...

Ők egyszerűen rühellnek engem. Állandóan beszólogatnak, hülyeségeket beszélnek rólam másoknak, néha még a saját fülem hallatára is mondanak rólam olyanokat. Ma is az egyik tanárnak, aki helyettesíteni volt bent, burkoltan előadták, hogy velem (persze ezt így konkrétan nem merték kimondani) állandóan kivételeznek a tanárok. Folyton csak cseszegetnek, hogy én ekkora-akkora, meg amakkora stréber vagyok, hogy nincs négyesem sem kémiából, meg emlékszek olyanokra is, amiket már régebben tanultunk... és persze minden mással. De például ott van az énekóra is. Azt le kell szögeznem, hogy nincs jó hangom, és amióta negyedikben vagy ötödikben kiröhögtek azóta nem is merek énekelni. Egyszerűen egy hangot nem merek kiadni előttük :(

Akkor rossz indulattal fordulnak felém állandóan. Folyton semmibe vesznek, lenéznek, elhordanak mindennek, néha úgy tesznek, mintha ott sem lennék... már meg sem merek köztük szólalni, pedig annyira jól esne megbeszélni valakivel néha egy-két dolgot.

Persze az osztálynak van egy vékony rétege, aki nem utál, és talán egész jóban is lennénk, csak ők sem azok a domináns típusok, hogy nyíltan mellém álljanak, és elkezdjenek velem barátkozni... nem is beszélve arról, hogy megvédeni engem. Senki nem véd meg :( Olyanok is vannak, akik még ötödikben nem utáltak, de most már egyre ellenszenvesebbek velem...

ÉS EGYSZERŰEN NEM TUDOK MIT CSINÁLNI! Mindig próbálok velük kedves/segítőkész lenni, annak ellenére, hogy ők milyenek velem. Mindig megmondom, hogy mi volt a házi, sokszor oda is adom nekik a házit, ha megkérnek valamire (ha csak egy kis apróság is), megcsinálom. Pl.: szóljak az xy-tanárnak, adjak ceruzát/radírt stb. Soha nem nevetem ki őket, még akkor sem, ha az igét(!) nem ismerik fel, ha nem tudják a szorzó táblát... soha. És mégis ilyenek velem!

Mit csináljak??? SOS! HELP ME, PLEASE! :(