Szolnokra a keróba járok, 15 éves vagyok. Az iskolában "potternek" csúfolnak az osztálytársaim, a szüleimet meg nem is érdekli a dolog. Miért csúfolnak? Miért nem érdekli a szüleimet?

az én szüleimet se érdekelte hogy mindenhol csúfoltak

mondták majd megedződöm

aztán ilyen paranoiás, pánikbeteg, aggódós, félénk szerencsétlen felnőtt lettem

na mindegy

szülőkre sokszor nem lehet számítani. ha nem bírod harcold ki hogy átmehess másik suliba. most drasztikus tanácsoat adok ami sokaknak nem tetszik de: ha nem engedik hogy átmenj rúgasd ki magad hogy kénytelenek legyenek átvenni máshova. ezt most komolyan mondom, én tudom milyen mikor cs.sztetnek meg terrorizálnak vkit folyamat.

ha viszont annyira nem durva, szólj be nekik hogy jól megátkozlak titeket, stb. és modj ótvar ronda dolgokat mijük rohadjon le stb. :D és mondd viccesen, hátha ezzel átfordítod a dolgot és jobban bírnak majd...

bár nem tudom, az ilyen 20 éves talán még működött, de amilyenek ma a fiatalok, akikre azt mondják, utáljuk az úgyis marad

Szerintem abszolút igaza van az elsőnek. Engem is sokat csesztettek, később (12 évesen) fizikailag is bántottak, antiszociális, depressziós, és pánikbeteg lettem... :/ Ne hagyd így elfajulni a dolgokat szerintem.

16/L

Ha tovább tanulsz, ott majd normálisabb emberek lesznek.

Ha nagyon szenvedsz, szólj a tanárnak vagy menj el onnan.

Kik csúfolnak potternek?

Ha lányok, akkor lehet bejössz nekik...

Szerintem sz@rd le :D Ez még nem is olyan durva becenév :)

Én meg Szolnokra járok dolgozni :"D Összegyűltek itt az emberek :)

Amúgy hol laksz?

Én speciel ismerem azt a sulit, és tapasztalatom szerint igen hülyék járnak oda... Úgyhogy nem csodálkozom, hogy csúfolnak osztálytársaid.

Az, hogy a szüleidet nem érdekli a dolog, elég baj. Értem én, hogy a csúfolás nem nagy dolog, de sajnos sok kicsi sokra megy. Később ez nagyon rossz lesz számodra, agreeszió, szorongás, folyamatos kisebbségi érzés lehet a jövőben.

Én is azt tanácsolom, hogy próbálj átmenni másik suliba. Ha meg szüleidet nem érdekli a dolog, akkor egyik nap "lepd meg" őket azzal, hogy nem mész el suliba! Ekkor már biztosan komolyabbam fogják venni a dolgot!

Én 18 éves vagyok. Bár engem a súlyom miatt csúfoltak sokat. Kiskoromtól túlsúllyal küszködöm, sajnos anyámék nem segítettek semmiben ilyen téren. Önállósodni meg sajnos nagyon későn kezdtem (későn értem), még most is küszködöm a súlyommal (146 kg vagyok). Mára egy kicsit antiszociális lettem, nincsenek barátaim és a szüleimmel és a testvéremmel is felszínes a kapcsolatom.

A súlyom az egész eddigi életemet tönkre verte. Értem ezalatt, hogy nem volt rendes gyerekkorom, tinédzser korom. Most értem még csak odáig, hogy végre átlássam a dolgokat és rájöttem, hogy senkire sem számíthatok az életben és, hogy ezt a harcot nekem kell megvívnom.

Ahogy írtam minden téren tönkre mentem: szociális, tanulási, egészségi stb. stb.. Viszont ezalatt az idő alatt megedződtem. Bár sok munka lesz helyre állítani az életem, de legalább eljutottam erre a felismerésre.

Azért írtam le neked ezt, hogy ne tűrd, hogy piszkáljanak. Ne vesztegess el te is éveket arra, hogy rájöjj, hogy elszúrtad. Én 4-5 évet csesztem el.

Én azt mondom, hogy állj a sarkadra és védd meg magad, az adott szituációtól függ, hogy hogyan. Ha kell szóval, ha kell tettel. Ja és kezdj el kondizni, ha nincs más lehetőséged akkor fegyencedzést kezd el, de most komolyan mondom. Kapd össze magad ember, ne hallgass a józan észre, valamikor az nem segít. Egyszer élsz, ne hagyd magad és ne pazarold az időd sajnálatra. Lásd be, hogy csak magadra számíthatsz.

Ha kell támogatás, vagy segítség nyugodtan írhatsz privátot. A lényeg, hogy ne hidd magadról, hogy selejt vagy, én sokáig azt hittem, de nem sem te sem én nem vagyunk azok. Mások véleményét szard le, magadnak élj és magadnak bizonyíts, magadnak állíts fel célokat. Ne törődj a józan ésszel, igen is állj a sarkadra, ne segítségre várj, hanem segíts magadon.