Hogyan lehet leállítani egy olyan szülőt aki még 30 évesen is hülyének nézi a gyerekét és hülyére veszi ugráltatja?

Az 50 feletti szülőknél alap, hogy hülye a gyerek, nálunk is így volt, amíg el nem költöztem (22 voltam).

Ezen túl kell lépned, mert megbolondulsz otthon, nem lesz egyszerű, meg kell tanulni nemet mondani.

Nem világos a dolog: ott laksz nála? Mert akkor ne csodálkozz.

Ha meg külön élsz, akkor hogy tud ugráltatni?

...és a végén mindig megteszed, amit kér. Ezért fog legközelebb is kérni.

Egyszerűen mondd meg, hogy sajnálod, de nem érsz rá, ha kell a kocsi, jöjjön érte. És tényleg nem viszed vissza neki. Ki fog akadni. A következő alkalommal is. De néhány alkalom után elfogadja, hogy nem mindig úgy ugrasz, ahogy ő fütyül, és csak akkor fog megkérni valamire, ha az tényleg fontos.

Az én szüleim is eljátszották ezt, igaz csak húszéves voltam akkor. Hogy most utazzak le hozzájuk, mert ez van meg az van. Hiába mondtam, hogy sajnálom, de dolgozom, nem sikerült felfogni. Nem mentem, aztán jöttek a telefonok meg a lelkiismeret-furdalás keltése, hogy nem segítem a szüleim. De idővel megszokták, hogy egyrészt előre szóljanak, másrészt van hogy nemet mondok, sőt gyakrabban mondok nemet, mint igent - egyszerűen az időm véges és kész.

Határozd el magad és állj a sarkadra. Nyilván veszekedés és sértődés lesz belőle, de aztán megértik, hogy neked is van saját életed.

Nálunk is alap, hogy hülye vagyok, hogy így meg úgy, de a húgom sokkal jobb, mint én. Utána meg jön kölcsönt kérni. Aztán meg nem adja meg. De hiába cigizik a húgom, akkor is jobb, mint én. Ezért hagytam őket ott azonnal. Anyósom még nincs, párom van, de házasságot nem tervezünk -egyelőre.

De kinek lesz rendes, jól fizető munkája? NEKEM, mert megdolgozok érte! És a húgom meg várja, hogy a szájába repüljön a sült galamb... Már 3 suliból kirúgták... Szépen halad a munkanélküliség felé.

Én 19, a húgom 15.

Bár igazuk van az előttem szólóknak, de én nagyon megértem a helyzeted. A férjem és az anyukája között is ez a viszony. Hiába költözött el már réges régen, hiába van már saját kis életünk, mindig van valami, amiért kellene egy kis segítség. És az ember a saját anyjának nem mond nemet, ha tud akkor próbál segíteni.

Nálunk amik voltak például: kifogyott a benzin, nem tudott egy dobozt felcipelni a lakásába a garázsból, különböző kis barkácsolós segítségek, kiugrani elé a reptérre stb. Most mondja azt, hogy hívj taxit? vagy vegyél egy fúrót és tanulj meg barkácsolni? vagy cipeld fel magad ha már megvetted azt a bútort? Ezt nem lehet.

Sajnos vannak ilyen szülők, többet kérnek mint segítenek. Ezt a férjem is tudja, de mondta akkor is az anyja marad de igyekszik kordában tartani a helyzetet. Én persze puffogok egy sort rajta de ezt nem zúdítom a páromra, hiszen ettől neki nem lesz jobb. Ettől függetlenül az irreális kérésekre határozottan nemet mondunk és tartjuk is magunkat hozzá.

Sajnos nekem sincs más tanácsom, csak próbáld meg az arany középutat. Az irreális kérésekre mondj nemet, ami meg belefér, azt csináld meg. Az autó visszavitelével kapcsolatban pedig amit én csinálnék, magamban mérgelődnék egy kicsit, de azért visszavinném hiszen mégse az anyám gyalogoljon helyettem.

Most jöhet a lepontozás a sok szabadszelleműtől, de előtte még azért megkérdezném, hogy ha a saját édesanyád felhívna, hogy vegyél neki egy liter tejet mert nem tud elmenni a boltba a fájós háta miatt, akkor mit csinálnál, nemet mondanál?

ma 16:14:

Az egyik előtted szóló voltam, de csak a magam nevében tudok nyilatkozni. Természetesen a nemet mondást nem úgy értettem, hogy zárkózzon el teljesen a segítségnyújtástól, hanem úgy, hogy szabjon egy határt, ne hagyja, hogy a szülők a fejére nőjenek. Tehát valahogy úgy gondolom, mint te.