32 éves nő vagyok, az egyik diákomnak önhibámon kívül "jeleket" küldtem, azt gondolja, hogy lehet valami köztünk, mit tegyek, hogy ne legyen belőle semmi gond?

Egyetemen tanítok, házas vagyok, 2 kisgyerekkel. Fiatalokkal vagyok egész nap, nem szeretnék részleteket írni, nem akarom, hogy bárki felismerjen, az én tárgyam művészeti, gyakorlatot és elméletet is tanítok. Inkább fiúk vannak a szakon, kis létszámban, az a feladatom, hogy inspiráljam őket, megteszem a tőlem telhetőt. Sosem történt hasonló eset, mint ami most.

Az egyik diákom egy 23 éves fiú, az egyik legtehetségesebbnek tartom, meg is dicsértem többször, de sosem adtam neki bármi jelet is, kedves vagyok mindenkivel, de nem azért, mert bármit is szeretnék bárkitől, hiszen családom van, meg egyébként is. Volt, hogy elvittem a csoportot egy kiállításra, vagy műhelybe, ott pedig mindenkihez ugyanúgy viszonyultam. De mivel nem ugyanazok a képességeik, minden pályázatot másnak szánok, a fent említett srácnak az egyik legerősebbet szántam, amire készültünk is hetekig. Olyankor, mikor az ember készül a diákkal valamire, baráti hangnemben történik a beszélgetés, főleg, mikor nincs túl nagy generációs különbség a 2 fél között. Ez történt velünk is, de semmi olyan nem hangzott el, ami már bizalmaskodó lett volna. Ezután többször írt facebookon ezzel vagy azzal kapcsolatban, mindig válaszoltam, de egyre kezdett elmenni a beszélgetés más irányba, nem volt tolakodó, inkább árnyaltan fogalmazott, de egy idő után leszűrtem, hogy mi a mögöttes tartalom. Az iskolában is folytatta akkor is, mikor már nem volt aktuális a felkészítés. Nem vettem magamra, mert nem akartam belőle ügyet, de feltűnt, hogy a gyakorlatokon a barátai furcsa megjegyzéseket ejtenek el, amiket nem tudok hova tenni.

Az iskolán kívüli kapcsolattartást pedig még mindig szeretné és kezdeményez is. Ez esetben nem tudom, mi lenne jobb, ha megmondanám, hogy ne hozzon kellemetlen helyzetbe, vagy ha nem veszek róla tudomást? Mivel a legdiszkrétebben szeretném kezelni és nem ügyet csinálni belőle. Nem tudom, hogy baj-e, hogy ennyire komolyan veszem, de nekem a legfontosabb most, hogy ne adjak okot semmi pletykára és a férjemnek sem szeretném elmesélni.