Ti éreztek valamit ha a temetőn vagytok?

Érdekes, én pont fordítva vagyok ezzel. Kifejezetten feszült és ideges leszek a temetőkben, így kerülöm is, ahogy tudom.

Egyedül a nagyon régi, már használaton kívüli temetők nincsenek rám ilyen rossz hatással. De én sem tudom megmagyarázni, mi lehet ennek az oka...

Nem baj. Normális.

Én is szeretek néha-néha kimenni a temetőbe, nem csak a mi családi halottainkhoz, hanem bárhová. Kiránduláskor a falu végére, a közeli bokros-fás-erdős részbe, ahol már mohával benőtt és elhanyagolt-elfeledett sírok vannak; amerre járok, bármelyik városban, ha van időm, akkor meglátogatom a síremlékeket.

A napokban épp a Farkasréti temetőben voltam. Miért? Hát azért, amit írtál...

"normálisan el tudok gondolkodni (...) csend van, nem zaklat senki, de mégis van az egészben valami jó"

Pontosan így vagyok ezzel én is. Nyugalom - nem rohan senki; nem is gyászról vagy szomorúságról van szó, hanem békés pihenő az egész.

Szóval jól van ez így, ne aggódj - ha jobban belegondolsz, pont hogy az a furcsa, ha valaki fél a temető légkörétől. Mert nem félelmetes az, sem riasztó - a természetbe visszatérni és elmélázni, megpihenni (akár a te vagy a halottak szemszögéből) pont hogy egyszerű, szelíd, kellemes dolog.

Szia! Ugyanígy vagyok, mint Te, csak én fiú vagyok. Ahol felnőttem falun, a házunk mögötti erdőben volt a régi temető, mellette az új. Imádtam a régiben játszani, ha gondom volt oda szaladtam és üldögéltem magamban órákat, élveztem a csendet, nyugalmat. Engem is megnyugtatott. Felnőtt vagyok már, de most is sokszor kimegyek csak úgy.

Órákig el tudok lenni.

En is rogton a megnyugvas erzesere asszocialtam ahogy elolvastam a cimkerdest! Bar ritkan vagyok ott latogato de tipikusan a nov. elsejei esti temetolatogatasok jutottak eszembe.. tenyleg olyan megnyugvast hoz, h az ember gondolatait is elcsititja. Viszont temeteseken mindig felkavar az ottlet.. az mar nem annyira jo.

18L