Szerintetek az ilyen lányok szeretik egyáltalán a barátjukat?

"De 3 év útán ezt kijelenteni sztem egyáltalán nem "durva"."

Igen 3. év már nem kevés de az életkor miatt az sem sokat jelent szerintem.

Ha 3 éve eggyütt vannak (19 évesen jöttek össze) és, ha megmarad ez a 4 év mire eskűvőjük lesz 25 évesek lesznek. Sztem azért ez már annyira nem fiatal. Ekkora azért már eltudja dönteni az ember, hogy 7 ÉV útán 25 Évesen vele akarom e leélni az életem vagy sem.

Ha a válasz NEM. Akkor tényleg nincs mire várnia a lánynak és megértem, ha dobbant.

Szerintem ha igazán szeret valakit az ember, akkor mellette marad attól függetlenül, hogy házasok-e vagy sem. Nem igazán értem azokat az embereket, akiket ilyen formaságok izgatnak, mint ceremónia, nagy felhajtás, névváltás, nászút, egy rakás kidobott pénz! Persze lehetnek sokan konzervatívok, hogy így szokás, mert valaki kitalálta valamikor, hogy ezt így kell csinálni.. oltári hülyeség :) Ha két ember szereti és tiszteli egymást, nap, mint nap együtt tudnak élni, pozitív élményként élik meg a kapcsolatukat, ami sokféleképpen lehet teljes, akkor én úgy gondolom, hogy ez elég a boldogsághoz.

Családunkban történt, hogy egy Hölgy elment 2 hétre nyaralni, majd óriási szerelembe esett és miután hazajött, bemutatta a leendő férjet. Hamarosan meglett az esküvő, jött a gyerek és másfél év után a férfi elhagyta a nőt és a gyereket is, többet vissza sem nézett.

Ismerőseim körében többször megéltem, hogy alig ismeretségek után házasság, majd válás, vagy régi ismeretség után köttetett házasság után a felek valami megfoghatatlan dolog miatt megváltoztak és hamarosan szétmentek.

Elhiszem, hogy csodás egy esküvő és sok lány álma, de egy igazán jó párkapcsolat sokkal többről szól, lelkiekben sokkal mélyebb és szerteágazóbb dolog, ha tényleg sikerült megtalálnunk az igazit..

maximális mértékben osztom a 13. válaszoló véleményét.

egy kapcsolat nem attól lesz tartósabb, jobb, szebb, konfliktusoktól mentes ha van róla papír.

ha valakivel már együtt élsz, úgyis érzed róla, hogy mik a tervei, milyen ember, lehet-e rá alapozni gyerekvállalás, megbízhatóság szempontjából.

a mi kapcsolatunk annyira erős a párommal, hogy egyáltalán nem érzem szükségét, hogy bármiféle biztosítékot mutasson fel arról, hogy velem tervezi az életét. elhiszem neki, érzem minden nap, hogy szeret. ha lenne papír, azt is meg lehet szüntetni pár tárgyalással meg jó sok forinttal.

nem akarok beöltözni hószörnynek :), nem várom el senkitől hogy engem ünnepeljen, meg azt, hogy odabiggyesztek egy aláírást Miss Önkormányzat jelenlétében. :)

nem könyörögtem semmilyen gyűrűért, kaptam anélkül. van mindkettőnknek. összetartozásunk tárgyi szimbóluma. ennyi bőven elég.

nem tudom az ilyen lányok mennyire szeretik a barátjukat. arra viszont erős a gyanúm, hogy nem hiszik el, hogy barátjuk szereti őket.

mosolyogva gondolkodtam el a következőn: fiatal párocska otthon ül este, beszélgetnek a jövőről, szóba jön, hogy a fiúnak nem bejövős a házasság-téma. (persze ettől függetlenül imádja a lányt, csak elvi aggályai vannak a papírral kapcsolatban) erre a lány szépen előcihálja a szekrényből a bőröndöt, csomagol és vissza sem néz? akárki akármit mondd, ha a fiú szereti a lányt, akkor kényszeredetten megkéri, persze a lány igent mondd, hiszen ez volt a célja. mind1, hogy hogyan, de elérte.

aki képes egy papírt többre értékelni a párjánál, az meg is érdemli...

Na már megint papíroznak azok, akiket nem hajlandóak elvenni...kicsit már szánalmas, hogy akik beérik azzal, hogy együtt élve tingli-tangliznak a "barátjukkal" (fura szó egy párkapcsolatban) fikázzák ezerrel a házasságot, ami nagyon régi hagyományokon alapuló intézmény. Nem veszitek észre, hogy azzal, hogy mentségeket kerestek arra, hogy a kapcsolatotok miért nem halad előre, miért rekedt meg egy szinten, megbántotok másokat???

Na mindegy.

A baj az említett példában azzal van, hogy valószínűleg első kapcsolat...ami a tapasztalatok szerint nagyon ritkán lesz élethosszig tartó. A lány már lépne, mert a kapcsolat hossza indokolja, és talán érettebb a srácnál, aki viszont a korukat nézve érthetően még nem érett erre. Akkor működhetne, ha a lány 21 a srác 26-7-8 éves lenne.

Találni fog mást, akivel együtt haladnak a célok felé, és akkor már ő sem fogja kiharcolni a dolgokat.

24N

Én házasság pártiként megint csak egy valamit nem értek. Aki házasság ellen van, az az esetek 99%-ában felhozza azt is indokként, hogy "mert az sokszor válással végződik". Kérdem én, hogy mivel másabb, ha egy házasság végződik válással mintha egy élettársi kapcsolat végződik szétpakolással, külön élettel? Ha két értelmes félről van szó, akik mindenben megtudnak egyezni, akkor annyival "durvább", hogy alá kell írni egy papírt, hogy vége. Nem értem a kifogások ezen részét. Mivel elítélendőbb/rosszabb ez? Egy kapcsolat nem azért fog befuccsolni, mert az idő közben házasság lett!

Igenis számomra fontos a házasság, már írtam valahol és hozhatnak nekem akárhány kimutatást arról, hogy házasodni miért sz*r, egyszerűen nem érdekel. Szerencsére a párom is hasonlóan gondolkodik. Hivatalosan váljunk egy kis családdá és ide szülessenek a gyerekeink. Ezek a mi terveink, mi ezt láttuk a családunkban dédszülőkig felmenőleg és ezt is szeretnénk tovább vinni.

Én nem ítélem el azokat, akiknek más a tervük, de én sem kérek érveket arra, hogy miért NE házasodjak.

Valószínűleg ha a párom nem így gondolkodna, abból adódna probléma, mert valamelyikünknek le kell mondania az álmairól. Ez egy nem szerencsés eset szerintem és elég korán kiderül ahhoz, hogy az egyik fél időben lépni tudjon...

Én nem ítélem el a fiatal házasságokat, régen a déd, de még a nagyszüleim is 15-7 évesen házasodtak és még az utolsó pillanataikban is fogták egymás kezét. Ha valaki 21 évesen akar házasodni, akkor én szívből azt kívánom nekik, hogy legyenek boldogak! Az egyetlen kifogásolnivaló itt szerintem az, hogy a srácnak ez nem szívből jön, a lány telepedett rá és préseli ki belőle az egészet, holott megbeszélték a jövőbeli terveket.