Egy elég fura "problémám van". Túl nagy a tudásszomjam és sokak szerint állandóan okoskodok. Hogyan kezeljem ezt?

Nem tudom, honnan van, de pontosan az a gond, hogy én -csúnyán hangzik és kicsit szégyellem is leírni- kifejezetten imádok villogni a tudásommal és állandóan ezt teszem, ha van rá alkalmam. Már kisgyerekként is vézna voltam, így ezzel tűntem ki, méghozzá korán. Bárhova kerültem, tornasorban az utolsó, tanulásban az első(k között) voltam. Tudod, van bennem egy iszonyúan erős érzés, miszerint azt akarom, hogy "felfedezzenek". Hogy megismerjék a belső világomat. Hogy valaki "kiemeljen". Nagyon erős bennem a bizonyítási vágy, a legjobb akarok lenni. Viszont azt is érzem, hogy tanítanom kell másokat. Amikor egy tanár elmagyaráz egy általam is ismert jelenséget, néha elképzelem, hogy ezt én hogyan tanítanám, és néha úgy érzem, nekem jobb módszereim lennének (van egy csomó ilyen intuitív módszerem. Németet pl. úgy tanulok, hogy felosztom a szótárfüzetem lapjait három részre, és az egyes főneveket a névelőjük szerinti részbe rakom, így vizuálisan is rögzül. A nyelvtani táblázatokat mindig egyszerre "vágom be", hogy hamarabb átlássam az egészet. Példák felhozásában szintén nagyon jó vagyok). De ha van valaki más, aki még jobb nálam, akkor arra is felnézek és igyekszem tanulni attól, akitől azt látom, hogy tudok.