Miért van az, hogy a 18 évesek azt hiszik ők a világ közepe?

Nevelés kérdése. Követelheti magának a hiper telefont, kocsit, márkás ruhát, nyaralást nyugodtan. Én pedig ugyanilyen higgadtan közlöm vele, hogy majd ha megkeresi a rávalót, akkor lesz neki is.

Én, az anyja azt vállaltam, hogy felnevelem, beleértve a felsőoktatást. Ez nem foglalja magába a méregdrága ruhákat, a hipertelefont, a kocsit meg pláne nem. Nyaralhat velünk, ha nem tetszik akkor majd a zsebpénzéből megoldja, feltéve, hogy elengedjük.

A pasikérdést letisztáztuk, mivel az enyém még csak 17 éves, nem alszik nálunk a hímnemű és ő sem maradhat el éjszakára.

Kedves kérdező, ne izgasd magad emiatt. A te házadban a te szabályaid a mérvadóak, tetszik vagy sem, kénytelen lesz igazodni hozzájuk. Elvégre te tartod el.

Nem természetes mindent megengedni nekik.

Azt vettem észre milyen divat lett az általánosítás..

Én 14évesen érzetem igy kb., mármint h én vagyok a világ közepe, de ez tiniként normális..

Nálunk, ha megszakadtam volna se lett volna semmi, mivel tisztában voltam anyagi helyzetünkkel(szegények voltunk,bár most sem jobb a helyzet..20é távlatából), igy nem is hisztiztem! Minek?.. Azon voltam, h mielőbb legyen melóm, h tudjak segíteni anyuéknak, ha már felneveltek!

Pénzem sosem kérték el, igy néha bevásároltam, kaja jegyet hazaadtam, ha kellett vmi megvettem magamnak.

Persze ahogy tudtak Ők is segítettek, mindig hisz a gyerekük vagyok.

Szal én elég hamar elkezdtem melózni igy estin érettségiztem, jóval később, s mikor először mentem el azt mondták h bármi van ide mindig visszajöhetek, igy elég sok felé éltem/laktam, meló miatt is, mentem ahol adtak szállást melóhoz, de ha baj volt pl. megszűnt meló, hozzájuk mehettem. Igaz szűkösen, de meg vagyunk. És még a mai napig azon vannak hogyan tudnának segíteni hisz látják, mien nehéz a mai világban. Sosem vártam el tőlük semmit jött magától oda-vissza igy megy!