Miért van az, hogy a 18 évesek azt hiszik ők a világ közepe?

Azért ne általánosítsunk. Voltam 18. Semmit nem követeltem ki magamnak. Egy kis időre azt hittem, hogy mekkora változás állt be az életembe, de aztán rájöttem, hogy nem így van.

Egyébként meg aki 18 évesen ilyen, az ilyen volt 16 évesen is és 10 évesen is.

Áruld már, csak a diplomás ember számít igazán neked? És ha nincs munkahelye, akkor mi van? 18 éves, érettségi évében hova dolgozzon, mond már meg?!

És mi az, hogy kikövetelik? Te ennyire ismered mások életét? Lehet, hogy anyuci-apuci hozta szóba neki, megkapta ajándéknak, vagy könyörgött érte 5 percet és úgy kapta meg, mert jó az anyagi helyzetük. És akkor? Neked mi közöd van ehhez?

Mi a bajod a hétvégi pasizással? Hétköznap kéne? Vagy majd akkor, amikor van munkahelye meg legalább 2 diplomája?

Az eszem megáll, korombelik ilyen kérdéseket tesznek fel.. Gondolom nem 18 vagy, hanem 35 körüli.

ez életkori sajátosság. ahogyan 3 évesen az, hogy mindent tudni akar, 6 évesen, hogy mindent egyedül akar. 13 évesen mindenki rosszat akar nekik, és 18 évesen mi vagyunk a legjobbak, legokosabbak, legmenőbbek.

aztán elkezdünk rájönni, hogy nem.

vannak fokozatok. én pl marha tapasztaltnak és okosnak tartottam magam. de nem vártam el szupertelefont meg mindent. csak nem bírtam elviselni, ha a szüleim máshogy láttak dolgokat mint én.

aztán a normálisabbja kinövi. aki meg nem, azok a taplók... :)

Különben azok a 18 évesek most is a suliba ülnek, te meg otthon mereszted a popsikádat és szapulod őket.

Elég szánalmas.