Kamaszok, Ti lenézitek a parasztokat?

Nem szokásom lenézni az embereket, bármi is legyen a foglalkozásuk. De a paraszt szónak sajnos az évek alatt más értelme is lett, mikor a kérdést megláttam, először én is a "bunkó paraszt" típusú emberekre asszociáltam.

A gazdálkodókkal, földművesekkel semmi bajom, igaz én nem lennék az soha, túlságosan fővárosi vagyok ill. más érdekel, de pont ez a jó, hogy nem mindenki ugyanazt akarja és tudja, mindenkire szükség van. Én nem fogok tudni ellátni egy gazdaságot soha, viszont egy gazdálkodó se fog vakbelet operálni (remélhetőleg én igen), szóval kvittek vagyunk. :)

Nem, de szeretném megosztani a tapasztalataimat minden rosszindulat, provokáció, vagy hátsó szándék nélkül.

Egy Baranya megyei kisvárosban éltem 14 éves koromig, nem írom le, hogy melyikben. Nálunk nem az a tipikus kedves vidéki néni/bácsi effektus volt jellemző, hanem olyan földművesek, akik a pénzükért aztán mindenkiről pletykáltak, aki élt és mozgott. Tehát, ha valaki el akarta adni a házát, elterjesztették, hogy eladósodott, vagy tuti valami hatalmas titkot rejteget. Ismeretlen volt számukra, ha valaki művészeti pályára szeretne lépni, aki nem orvosnak vagy ügyvédnek tanult tovább, arról elpletykálták, hogy agyilag egy nulla. Nagyon megszenvedt az a néhány gyerek, aki törekedett itt az iskolában, mert a tanárok legtöbbjének annyi volt a napi elfoglaltsága, hogy a disznósz.rt lapátolták és úgy működött az osztályzás, hogy ha valamelyik gyerek szülei szintén ezzel foglalkoztak, illetve vittek a hétvégi disznótorból a tanárnak, megkapta a kivételezést. Az úgynevezett iparos szülők gyerekei meg folyton szívtak.

Aki tehette, gimi után (én még előtte) elmenekült a fővárosba.

Persze én nagyon tisztelem a kétkezi munkás embereket, az aranyos piacos néniket, a vidéki mosolygós bácsikat, de ami a mi városunkban és a környező régióban zajlott, eszméletlen volt. Azóta én nem vágyom vidékre, maximum oda, ahol nagyobb a turisztikai forgalom és a felfogás kicsit modernebb.