Akik külföldre költöznek nem gondolnak a Szózat soraira: "Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell! "?

Az EUs szabad határok, a nyelvtanulás, meg úgy a 21. század szabad szellemiségben a szózatnak már-már magyarsoviniszta jelentése van és a hazaszeretettől elég messze áll.

Aki meg úgy gondolja, hogy a magyarok bármiben is jobbak, mint a Föld más nemzetei, nos azzal meg fölösleges vitába szállni, hiszen egyértelműen érzelmi alapon döntötte el, szemellenzővel élni a világot.

Mindenki oda megy, ahova akar, és nehogymár bárkit is negatív megkülönböztetésben részesítsen bárki is ebben az országban, mert nem itt akar élni, vagy megmondja, hogy ki magyar és ki nem.

Valaki az írta, nem szentírás. Nekem az, a Himunsszal együtt. Hazánk szent imádságai. Valaki azt írta, a Szózatot komolyan vevőknek hiányzik egy kereke. Akkor nekem több is. Soha nem értettem azokat, akik elhagyják a hazájukat. Egy örök dolog van, az a hazaszeretet. Bármily kicsi, bármily sebzett is, és ha egy talpalatnyi föld is lesz, annyi, megyben majd egyszer csak a koporsóm fér el, nem mennék el in sehová, soha. Vidéken születtem, imádom azt is, jelenleg Budapesten élek, bárhogy szidják, én szeretem. Ez az, ami nem változik.

"Eredj, ha tudsz…

Eredj, ha gondolod,

hogy valahol, bárhol a nagy világon

könnyebb lesz majd a sorsot hordanod.

...

Eredj, ha hittelen

Hiszed: a hontalanság odakünn

Nem keserűbb, mint idebenn.

....

Még nem tudom:

Jut – e nekem egy nyugalmas sarok,

De addig, varjú a száraz jegenyén:

Én itthon maradok!"

Én jelenleg egyetemista vagyok, és úgy néz ki, nem sok esélyem lesz normális munkára, ha végre meglesz a diplomám.

Így lehet, hogy arra kényszerülök majd, hogy külföldön keressek munkát...Ha nem lenne ilyen a helyzet, akkor nagyon szívesen maradnék, de ha 2 lehetőségem lesz: éhen halok itt vagy külföldön jól keresek, akkor inkább az utóbbit választanám...

21/L

Nem szándékozom mártírként viselkedni. Párszor lehazaárulóztak már nálam sokkal kevésbé magyar emberek is, úgyhogy felhatalmazva érzem magam, hogy ne tartsam be a Szózat rendeléseit. Nem vagyok mazochista, és nem szándékozom romantikus módon éhen pusztulni, miközben "nagymagyarnak" tartom magam. Akinek tetszik a mai közállapot, az maradjon! Nekem nem tetszik, én nem tehetek róla, hogy ide jutott az ország, mert világéletemben becsületesen igyekeztem élni, adót fizetni, kerülni a mutyizást. Sajnos ez az ország most ott tart, hogy a becsületes embert böntetik, az ingyenélőket meg jutalmazzák. Én ebben nem kívánok részt venni, ezért elmegyek. Én sajnálom a legjobban, de nincs más választásom. Ha itt maradok, esélyem sem lesz soha saját lakást venni (a mostani szigorítások után), gyereket vállalni, rendes, becsületes munkát találni, illetve abból tisztességes módon megélni.

Szerintem ha a nagy romantikus költők ma élnének, már nem írnák meg újra ezeket a vesreket.

10:55 - Akkor te biztos jó helyzetben lehetsz és nem kellett még azon aggódnod, hogy lesz-e mit enned hónap végén, vagy hogy a gyerekednek tudsz-e enni adni minden nap, vagy hogy lesz-e holnap fedél a fejed fölött.

Keresztanyám azért ment ki tehetséges DIPLOMÁS ORVOSKÉNT Svédországba, mert itt közalkalmazotti fizetésből nemhogy magát nem tudta fenntartani egy albérletben (szegény családból jött, saját lakásra nem telt), hanem emellett még egyedül neveli a kisfiát is, aki idén 8 éves lesz. A gyerekére is gondolni kellett, hogy el tudja-e tartani, ha már a gyerek apja egy szemét igénytelen kalandor, és keresztanyámat beteg időszakában döntötte meg, amiből azóta keresztanyám kigyógyult, de rajta maradt egy gyerek, akit fel kell nevelni. Itthon nem becsülték, kint pedig megél, nemhogy megél, lakást tudott venni KINT a KINTI ÁRAK mellett.

Szerintem ma Ady sokkal aktuálisabb, mint Vörösmarty:

Csak egy, a legismertebb, de én ebben ismerek rá sajnos hazánkra, és bár Adyt hazaárulónak nevezték, már akkor igaza volt, és ma is igaza lenne:

A magyar Ugaron

Elvadult tájon gázolok:

Ős, buja földön dudva, muhar.

Ezt a vad mezőt ismerem,

Ez a magyar Ugar.

Lehajlok a szent humuszig:

E szűzi földön valami rág.

Hej, égig-nyúló giz-gazok,

Hát nincsen itt virág?

Vad indák gyűrűznek körül,

Míg a föld alvó lelkét lesem,

Régmult virágok illata

Bódít szerelmesen.

Csönd van. A dudva, a muhar,

A gaz lehúz, altat, befed

S egy kacagó szél suhan el

A nagy Ugar felett.