Miért van az, hogy a szülők sokkal több mindent engednek meg a nagyobb gyereküknek és nem szidják le mindenért, a kisebbnek meg minden meg van tiltva és mindenért ő kap?

Ha beleolvasol itt a kérdésekbe, látni fogod, hogy inkább a másik verzió az általános.

Ahol 3 gyerek van, ott legtöbbször a középső húzza a rövidebbet, ahol kettő, ott szinte mindig a nagyobb áll a szőnyeg szélén és a kicsi a kedvenc.

Lehet neked kicsit lázadóbb a természeted, nehezebben viseled a kritikát.

Nekem van, 3 évvel fiatalabb húgom, és mindig ő volt a "kivételezett". Persze nem utáltam ezért, és imádjuk egymást, csak anyut nem értettem.

Pl. majdnem egy éven át kampányoltam, hogy legyen mobiltelefonom, 15 évesen kaptam, és a 12 éves húgom is. És ez mindennel így volt, mindent, amit kiharcoltam magamnak, a húgom csak úgy megkapta. Ha kértem valamit szülinapomra, megkaptam, de a húgom is kapott, ha kikönyörögtem, hogy hadd maradhassak fenn 11-ig, a húgom is ébren maradhatott.

Ha valami jót csináltam egyedül, mindkettőnket megdicsért érte, ha rosszat csináltunk ketten, csak engem vett elő.

Én is idősebb gyerek vagyok, én is olyan családban nőttem fel, ahol pont az ellenkezője volt: mindig a hugomat dícsérték, neki minden szabad volt abban az életkorban mikor nekem még tilos volt valami. Köztünk négy év van.

Úgy veszem észre, több példa is erre mutat a környzetembe, hogy a szülők többsége nem képes egyformán szeretni a gyerekeit. Nálunk a hugom jelleme apáméra hasonlít, ezt szereti benne anyu is, és erre büszke apu...