Szülők akiknek már nagyobb gyerekük van 8-10 stb. éves miért felejtitek el hogy a tietek is volt kicsi és esetleg még nevelésre szoruló?

Te például itt vezeted le a feszkót a gyakorin, hát van ilyen.

Vsz. le vagy te is fáradva, attól vagy ilyen érzékeny, és attól gondolod, hogy mindenki ellenetek van.

Én megértelek, szintén két tűzről pattant csöppségem van, akik a szigorú és következetes nevelésem mellett is GYEREKEK, és igen, ők is mindent megfognak, felfedezik a világot, tapasztalásokat szereznek, stb.

Nem hiszem, hogy a téged kiakasztó emberek mind itt olvasgatnák az általad írottakat a gyakorin, és most jól összeszégyellik magukat, de ha egy kis megértésre vágysz, hát azt szerintem megkapod, megkaptad. :)

Kitartást! :)

Szia!

Én is tapasztalom, felénk úgy érzem sokszor, hogy akinek nincs gyereke normálisabb mint akinek van, ha kicsikről van szó. Pl, mikor az ember hazajön újszülöttel a kórházból, akinek nincs gyereke miért gondolja azt (szerintem tök normálisan) hogy hagyjuk már békén szegény anyukát nyugodtan hazaérni, összeszokni a családnak, pár hetet várni a látogatással? Akinek meg gyereke van, azonnal megrohanja az embert. Vagy mindig este jön, mikor fürdetni kell, vacsizni, stb, és még ő van megsértődve néha, ha engem pl nem érdekel, hogy ő ott van, csinálom az esti rutint, mert 3 kicsi gyerek mellett nem végzünk ha nem így van.

Amit te írsz, az meg a ráadás..... :-)

Az elején még dühített, már annyira nem érdekel, ha nagyon idegesít beszólok, és kész.

Jó a kérdésed. Főleg, hogy a 8-10 éves korosztály még viszonylag könnyen is kezelhető, aztán pár év múlva majd kamaszok lesznek, és a mintaanyukák foghatják a fejüket, hogy hova lett az ő csodálatos jól nevelt gyerekük. :)

Nekem erről az az eset jut eszembe, amikor télen átmentünk anyukámhoz az akkor 1,5 éves kisfiammal. Ott volt két barátnője, mindkettőnek kiskamasz gyerekei vannak.

Barátnő 1: (a kisfiamnak címezve): "Mi az te még nem beszélsz? Hát hogy lehet az? Az én gyerekeim ennyi idősen már mondókáztak!" (Anyád)

Barátnő 2: "Mi az, hogy nem alszik el délután? Amikor a Dórikám ennyi idős volt, én megmondtam neki, hogy ha nem tud aludni, két órán keresztül csendesen könyvet kell nézegetnie az ágyban, és megértette." A vicc az, hogy emlékszem Dórikára, ritka hisztis kislány volt, aki kizárt, hogy képes lett volna 1,5 évesen két órán át csendben könyvet nézegetni.

Szóval igen, a szelektív memória.

Tényleg néha azok rosszabbak akiknek gyereke van. Sőt! Tegnap sétáltunk a babámmal és tanárok vittek egy kis csoportot valamerre. Az egész járdát elfoglalták, nekem is félre kellett húzodnom a kislányommal és egy másik anyukának is a 6 éves lányával. A tanárok persze vígan beszélgettek hátul. A másik anyuka nem bírta ki és odaszólt, hogy talán rájuk kéne szólni hogy más is közlekedne az utcán, erre megkapta szegény hogy ő már elfelejtette hogy az ő gyereke se azonnal tudta... Az övé volt s kisebb basszus, és félreállt hogy a többi el tudjon menni mellette.

A másik téma a látogatás. Hát 13 hós elmúlt a kislányom, de a férjem családja még sosem tudott jókor jönni. Ráadásl telefonálnak előtte hogy jöhetnek-e. Én mondom hogy rendben, és erre beállítanak másfél-két óra múlva. És minden alkalommal ez van...

Nekem ugyan még nincs gyerekem, de van egy kölyök kutyám, ami persze nem ugyanaz, de hasonló a helyzet, mint ahogy te írtad. Mindenki nagyon okos, ha az én kutyám neveléséről van szó, de azt nem veszik észre, hogy a saját kutyájuk ezerszer rosszabb (volt), mint az enyém. Szóval szerintem ez általános dolog az emberek között, akár van gyereke akár nincs.

A másik dolog a figyelmesség. Ugyanúgy a kutyámat tudom példaként felhozni. Akinek van kutyája az meg sem kérdezi, hogy megsimogathatja-e, nem úgy nyúlnak hozzá, ahogy egy idegen kutyához "illik". Ezzel szemben, akinek nincs kutyája, hamarabb megkérdezi, hogy meg lehet-e simogatni és nagyon óvatosan nyúlnak hozzá. Én ezt arra vezetem vissza, hogy akinek van kutyája (vagy a te példádhoz visszakanyarodva, gyereke), azok úgy gondolják, hogy miivel ők is gazdik (szülők), ők már mindent tudnak és több joguk van egy másik kutyához (gyerekhez), mint egy nem kutyásnak (gyermekteleneknek).

Amikor a barátnőm kisfia megszületett, nem tudtam, hogy mit hogy illik, ezért mindent megkérdeztem és úgy csináltam, ahogy ő mondja (akkor mentem, amikor ő mondta, nem órákkal később, nem mertem még a gyerek kezéhez sem hozzányúlni engedély nélkül:)).

Szóval összefoglalva, akinek már nagyobb gyereke van, valószínűleg elfelejtette, hogy milyen volt kicsinek a gyerek, vagy megszépültek az emlékek, mint egy kapcsolat végén.:) De a kamaszkorban valószínűleg úgyis visszatérnek ezek a dolgok. Másrészt, aki már nevel(t) gyereket az mindig okosabb és rámenősebb lesz mások gyerekével szemben is, de akinek még nem volt az a bizonytalanság miatt "követi az utasításokat", mert a szülők jobban tudják.:)