Miért passzolják le egyre többen a nagyobb gyereket, ha jön a kicsi?

Nem hiszem hogy lepasszolás lenne. Én otthon voltam addig, amíg a kettő egyszerre nem ment közösségbe, a nagy oviba, a kicsi pedig bölcsibe.

Hát nem volt fáklyásmenet. Napközben le kellett foglalni a nagyot, a korának megfelelően foglalkozni vele, ott volt a kicsi is, akivel szintén kellett foglalkozni. A játszótéren se volt könnyű, hiszen abban a korban voltak, hogy még mind a kettő közelében ott kellett lenni. Egyszer volt egy olyan pillanat, hogy miközben a nagynak segítettem csúszdázni de épp kihajolt, a kicsi megindult a lengő hinták felé: na most mi legyen, melyik gyerekemet mentsem? Mázli hogy nem történt baj.

Nem beszélve az eltérő alvásritmustól, amikor a kicsi kétszer aludt egy nap, a nagy pedig csak egyszer, tehát váltották egymást, az kész rémálom volt... az egyiket altatni, de a másik nyüzsög.. És képtelenség volt összehangolni. Ja, és mellette főzés, házimunka.

Családi segítség nélkül megbolondultam volna. Anyukám állandóan vasalt, küldte a főtt kaját.

Ha újrakezdeném és megtehetném, szerintem mindannyiunknak jobb lett volna, ha a kicsi fél éves kora után a nagy jár napi 4-6 órában bölcsibe.

Ha utána otthon megkapja a család teljes figyelmét, délelőtt meg több figyelem jut a kicsire, akkor semmi baja nem lesz a nagynak..

Pl ezért..

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__egyeb-..

A nagyobb korkülönbség sem ideális. A tesóméknál 6 év volt a gyerekeknél, ott állandóan ment a vita a játékokon, a kicsi be akart szállni, de még nem tudott úgy játszani, de a nagyobbat nem engedte az apjával.. Minidg ment a cirkusz.

Nekem legalább most összenőttek, nagyon jól együtt játszanak, míg a tesóméknál a mai napig nem igazán. Pedig ők is jó testvérek, de azért egy 12 évesnek nem egy 6 éves a játszótársa. Míg egy 7 meg egy 8 éves simán tud együtt babázni.

Már ne haragudj, de honnan tudnám, mi vár rám? az elsőnél sem tudtam, pedig vagy 1000 könyvet elolvastam a gyermekgondozásról.

A másik meg: a fiam 2 hónapos kora óta végigalussza az éjszakát, nyugodt, nem volt hasfájós, stb. Ha a második hasfájós lesz, ugyanúgy nem tudom, mit csináljak vele, mintha első baba volna, csak most ott lesz a lábamnál egy 2 éves, aki rángatja a gatyámat, hogy vele foglalkozzak.

Nem az a válasz, hogy a saját igazadat hajtod. Ha te igy gondolod, a te dolgod, de miért kell ezt ráerőltetni másokra?

Régen is így gondoltam, ahogy Te. Soha nem értettem, hogy a nagy miért van beadva bölcsibe, oviba, ha anyuka otthon van a kicsivel. Az én anyukám nem adta be 1 évvel idősebb nővéremet, mi együtt kezdtük az ovit, én a kiscsoportot Ő a középsőt.

Nálunk 2,5 év lesz a korkülönbség a gyerkőcök között, fiam szeptemberben tölti a 3. évét. Megy ősszel oviba, és nem a lepasszolás miatt, hanem mert úgy látom, hogy neki szüksége van rá. Nagyon szereti a gyerektársaságot, de olyan helyen lakunk, ahol nem könnyen kivitelezhető hogy sokat legyen saját korosztályú kisgyerekekkel. De ha ősszel úgy látom majd, hogy korai volt, akkor kiveszem, és otthon lesz velem meg a kicsivel.