A homokosok, hogy viszonyulnak ahoz, hogy ők azok?

Pont úgy viszonyulnak hozzá, ahogy te ahhoz, hogy hetero vagy. Nekik ez a normális. Lesz családjuk - legfeljebb nem papíron -, mert ők is ugyanúgy kialakítanak párkapcsolatokat, ők is a boldogságot keresik; azokat pedig kerülik, akik elítélőek.

en meg arra lennek kivancsi hogy mikor kiderul szamukra hogy melegek akkor megprobalnak-e kuzdeni ellene es heteronak lenni. es aki megprobal es kapcsolatot kezd ellenkezo nemuvel az mit erez kozben? undort vagy csak kozonyt?

Szerintem ez személyiség függő lehet. Van olyan aki korán rájön, van aki később, és az is változhat, hogy hogyan áll hozzá. Biztos van aki szégyelli még saját maga előtt is, de van aki büszke rá és hirdeti. Gondolom, mindenki máshogy dolgozza fel.

Személy szerint, én megijedtem, értetlenül álltam a dolgok elött. Nem értettem miért nem érdekelnek a lányok, miért nincs hatással rám egy osztályba csempészett Hustler vagy Playboy magazin képies tartalma, míg az osztálytársaim nyála (meg gondolom más is) csöpögött a lapokra a látványtól. Aztán jött az internet és a Google. 13 éves koromra fogtam fel, hogy a fiúk érdekelnek. Ezt nem volt nehéz észrevenni, hiszen egy meztelen fiú képe teljesen más hatással volt rám, mint egy lányé. Na meg, tesi óra és így tovább. Szóval, ez kiépül magától, minden különösebb külső hatás nélkül. Semmi közös témám nem volt a lányok terén a haverokkal, vagy osztálytársakkal. Nos, a neten elkezdtem kutakodni, olvasni, fórumokat követni és fél év eltetltével, megértettem a gondok eredetét. Ez természetesen nagy pofon volt az élettől, mert láttam és hallottam a társaim gúnyolódását ilyen emberekről. Akkor azt gondoltam, ez van, mindent megpróbáltam, de nem tudok más (ez esetben heteró lenni). Küzdeni meg, hogyan küzdjek ellene? Lehetetlen, mert olyan lenne, mintha egy oroszlánt akarnék rávenni, hogy holnaptól ne egyen húst, inkább legelésszen. Itt jön a harc, hogy elfogadjam magam olyannak, amilyen vagyok. Ez a legnehezebb, hiszen más elől elrejthetem, de magam elől nem menekülhetek. Ma már (lassan 15 vagyok), nincs gondom magammal, inkább a kívülállók előítéletei, amik néha elszomorítanak. Ezért titokban tartom, és titokban van egy kapcsolatom is, persze semmi komoly még, csak kóstolgatjuk egymást. :D Ha kizárom, és ez részben sikerül is, a többség gonoszságát, előítéleteit, tudatlanságát a témában, akkor nem érdekel mit mondanak, helyesebben mit mondanának rólam, ha tudnák, hogy meleg vagyok. Nem érdekel, mert én nem a nemiség, vallás vagy bőrszín alapján ítélek meg egy barátot, hanem teljesen más szempontok alapján. Az meg, hogy nem lesz családom, annyi nem izgat még. Gondolom ez a koromnak is köszönhető, majd ráérek később aggódni ezért. Végülis, a házzasság csak egy papír, és ha a többség úgy dönt, hogy az nem jár nekünk, ám legyen. Az érzéseket úgysem tudják kiölni belőlem, és azok sokkal fontosabbak.

Szerintem semmi szégyen nincs abban, ha valaki meleg, és max azért érzik, hogy ez gond lehet, mert vannak előítéletek velük szemben. (Én bisex vagyok 16L) Engem nem bánt kicsit sem. Amikor rájöttem sem volt gondom vele.