"Túlórázz te, neked nincs gyereked! ", "Utazz el a konferenciára te, neked nincs gyereked! " és hasonlók. Miért hiszi azt sok anyuka, hogy másnak nem kell szabadidő?

Én írtam a 7. választ, és szerintem igazad van a visszaéléssel kapcsolatban. Vannak anyukák, akik nagyon igyekeznek, de tény, hogy sokan csak a gyerek ürügyével akarják magukat kihúzni a munka alól. Aki igyekszik de el kell korábban mennie, az megpróbál egyezkedni. Pl: tudom, hogy inden nap el kell mennem pontban fél 5-kor, akkor felajánlom, hogy reggel bejövök korábban - vagy másképp, de én semmiképp nem használnám ki a többieket. Mindig van megoldás, HA AKARJÁK.

Egyszer nekem is volt ilyen, felvettünk egy anyukát. Kérdeztük az interjún, hogy ha zárás van, meg tudja-e oldani a gyerek felügyeletét. Igen, segít férj, nagymama, meg különben sem picik már a gyerekek, kisiskolások. Dolgozott egy vagy két hetet, utána telefonált, bocs, de az egyik beteg, NEM TUDJA MEGOLDANI, egy hétig otthon marad. Bejött, megint dolgozott, rá pár napra a másik lett beteg, és megint arra hivatkozott, hogy nem tudja megoldani. Holott mástól azt hallottuk vissza, hogy tényleg segít a nagymama és a férj is. Szóval ott az volt a baj, hogy anyukának erős munkaundora volt és a gyerekekkel takarózott. (korábban sehol nem dolgozott teljes munkaidőben, pedig már volt vagy 30 éves)

Szóval én azt látom, hogy ott, ahol az anyukának nehéz, de igyekszik nem kihasználni másokat, ott igenis valamilyen megoldást lehet találni.

Én a másik oldalt ismerem jobban. A munkaszerződésemben 8 óra szerepelt, kötött munkaidőben. Ha plusz meló volt, és szinte minden napra jutott, nem kaptam érte plusz pénzt, le sem csúszhattam. Viszont elvárták, hogy maradjak benn, míg a kolléganő elmehetett, mert hát egyszer fiatal, ne itt tolja el a délutánját. És még arra sem volt lehetőség, hogy jobban ráhajtsak napközben, vagy korábban menjek be, mert a feladatok folyamatosan jöttek.

Ilyen körülmények között maradtam magamra 3 gyerekkel, és egy már akkor is zabos óvó nénivel.

"Őket sem kötelezte senki, hogy gyereket szüljenek..." -az ilyen mondatok meg elég rosszul esnek, mert marhára nem szeretem szégyellni magam amiatt, hogy gyerekeim vannak.

Talán az lenne a megoldás, ha a munkáltató nem spórolna a munkaerőn, és ahol elhúzódnak a dolgok, ott két műszak lenne, ahol meg egyszerűen sok a munka, ott felvenni még valakit.

De az tuti, hogy kevés rohadtabb dolog van, mint az utolsó számsorokat bütykölni, miközben tudod, hogy a gyerek már a suli előtt áll, és fázik, vagy betegen bevinni az oviba, mert egyszerűen nem maradhatsz vele otthon.

Egy munkahely nem szociális intézmény, ahol csupa szívjóságból vagy jótékonyságból tartják az embereket! Teljesíteni kell és senkit nem érdekel, hogy ezt hogyan oldod meg. Európában azért jobb a nők foglalkoztatási aránya, mert ott megértették azt, hogy nem lehet 3 évre elmenni GYES-re, hogy nem kapnak külön kedvezményeket azért, mert gyerekük van. Egyelőre Magyarországon a nők egyenjogúságot akarnak, de csak addig, amíg ez előnyökkel jár. Mondom ezt úgy, hogy én is nő vagyok. Igaz, gyerekem nincs, de van egy nagyon beteg anyukám, aki fokozott gondoskodást igényel. Nekem is szükségem lenne táppénzre, több szabadságra vagy több szabadidőre, de mivel nekem nincs gyerekem, ezek nem járnak.

Én is többször kértem meg a kollégámat, hogy a túlórát csinálja meg helyettem, amikor nem tudtam, DE ezt utána ezt mindig viszonoztam is.

Azokat a nőket, akik visszaélnek a gyerekes helyzetükkel, pedig előbb vagy utóbb mindenhonnan kinézik, ugyanis néhány kivételtől eltekintve ma már nincs 8 órás munkakör.

Akkor mi is a megoldás?

Tegyük fel, a munkáltató nem hajlandó több munkaerőt alkalmazni. A gyerekesnek meg van kötve a keze, mert sem az ovi, sem a suli nem non stop, adott esetben egyedül van, a fizije meg nem elég fizetett segítségre.

Ne vállaljon munkát? Akkor meg ingyenélő. Keressen másikat? Pont Ő az, aki nem válogathat, mert eleve nehezen veszik fel.

Vagy senki se vállaljon gyereket?

Sajnálom, amikor valakinek a meló miatt le kell mondania egy mozit, randit, kirándulást. De még jobban sajnálom azt az anyát, aki csak azt kapja válasznak, hogy minek szült...

Azért nekem van olyan férfi kollégám, aki iszonyat link, persze bent van reggeltől estig, de az idejének a 90%-ban netezik.

Mind a két oldal panasza érthető amúgy.

Azért legyünk őszinték, elég kevés olyan anyuka van akinek abszolút semmilyen segítsége sincs. Elég egyedi eset az az egyedülálló anyuka, akinek sem barátai, sem családja nincs, aki néhány órás gyerekfelügyeletre kapható.

A barátnőm is egyedül neveli a gyerekét és ha tudja, hogy túlóráznia kell, akkor vagy engem vagy egy másik barátunkat kéri meg, hogy hozzuk el a gyereket a suliból.

Sok mindent meg lehet oldani csak sokszor tényleg egyszerűbb azt mondani a kollégának, hogy neked se kutyád, se macskád, csináld a túlórát helyettem.