Férfinak vagy nőnek lenni nehezebb a mai világban?

Szerintem nőnek nehezebb és nem csak azért írom, mert nő vagyok. Egy nőnek több téren is helyt kell állnia, gyereket vállalni, szülni, nevelni, dolgozni, háztartást vezetni. És egy nő sokkal nehezebben talál munkát, mivel a munkáltatók nem is szívesen alkalmaznak női dolgozókat. Persze tény és való, hogy ebben a világban egy férfinak is nehéz, de úgy látom, azért ők sokkal könnyebben találnak munkát és jobban is boldogulnak.

28N

31 nő vagyok és nagyon nehéz nőnek lenni, legalábbis csak a saját tapasztalataim szerint írom ezt. A nők többsége ma már sajnos túl könnyelmű, túlságosan lazán veszi a dolgokat és legtöbben a férfitól várnak el mindent. Az olyan nők, akik még olyan "maradi" felfogásúak mint én, nagyon nehezen találnak olyan férfit, aki komolyan veszi őket és nem tárgyként bánik velük. És itt jön az, hogy a férfiakat sem irigylem. Egy férfi ha normális nőt szeretne találni magának, nagyon nehéz dolga van. A nők többsége a szőke hercegre vár, aki dúskál a pénzben. Rengeteg elvárása van a nőknek, pedig sokuknak még egy egyszerű leves elkészítése is komoly fejtörést okozna. Nekem szerencsém van, mert úgy érzem, a jelenlegi párom abszolút értékeli, hogy házias vagyok. Így azt gondolom, párkapcsolat terén mindkét félnek nehéz dolga van, amennyiben a valódi értékeket keresi.

A nők és a férfiak általános társadalombeli szerepe viszont már korántsem ilyen helyzetű szerintem. A munkám során folyamatosan azt tapasztalom, hogy a férfiak sokkal jobban meg vannak becsülve és sokkal kevesebb is elég ahhoz, hogy elismertek legyenek, míg egy nőnek sokkal többet kell bizonyítania ahhoz, hogy elismerjék akár a tudását, akár a munkáját.

Nőnek lenni nehezebb. (Éljen az emancipáció!)

A munkahelyen, kollégáktól: 150%-ot kell teljesítened, hogy egyáltalán elismerjék: dolgozol. Ha valami gond van, akkor jön a szekálás: vagy menstruálsz, vagy to.szatlan vagy, vagy sebaj, majd leszo.pod a főnököt, nektek nőknek könnyű...

A főnök részéről: vagy nincs még gyerek, és azért nem tekint rád teljes értékű munkaerőként, mert úgyis mindjárt szülni fogsz, vagy van gyerek, és úgyse tudsz annyit túlórázni, gürcölni, mert rohanni kell büngyőkéért az oviba, és túl sokat hiányzol, mert beteg. (Kb. 2 éve nem voltam szabadságon, egy, azaz EGY napot leszámítva, amikor a személyimet csináltattam.)

Otthon mindennek élére kell állnia: mosás, főzés, takarítás, gyerek nevelés, elvégre ez a nő dolga. A férfi munka az, ha évente egyszer fúrni kell egy lyukat, de az is csak úgy megy, ha megmondod hová, adod a fúrószálat, tartod a létrát. Két munka van: amit ketten csinálunk, meg amit én egyedül.

Még soha, senki nem kérdezte meg, hogy bírom-e úgy fizikailag, mint a férjem, ha van valami "házimunka". Ez alatt azt kell érteni, hogy fát hasogatok, behordjuk (alig 20 köbméter két nap alatt, semmiség), kertet ások, sbt. Mindezt a "szabadnapomon", hogy jól kipihenjem magam, elvégre nekem a napi 10-12 óra munka meg se kottyan...

Aztán a férfi megérdemli, hogy tévézzen, pihenjen, hétvégén tovább aludjon, mert eltartja a családot. Én meg pont ráérek mosogatni, meg süthetnék is valamit.

Természetesen tökéletesen kell kinézni is: haj rendben, köröm rendben, bőr tökéletes és sima, szőrtelen és ránctalan. Narancsbőrröl természetesen nem is hallottam...

Szintén természetesen: ingyen. Majd én megcsinálom a hajfestést, a beszárítást, a manikűrt, mert egyébként roh.adt drága, és úgy is ráérek.

Ahogy tornázni is, elvégre igényes, magára valamit adó nőn nem lehet felesleg. Arra nem emlékszem, mikor ettem egy jót utoljára.

Mellé így is megkapja az ember az általánosítások során, hogy aki elhagyja magát, az ne csodálkozzon, ha megcsalják, sőt meg is érdemli.

A férjek többsége mégis bátran lehet pocakos, hordhat kinyúlt pólót, lehet szőrös, kopasz. Az már ápoltság, ha naponta mos fogat.

A ruha sem lehet persze akármilyen, mert mindig "csinosnak" kell lenni, de egy cipőt vagy ruhát ne vegyek, mert drága.

A pasiknak jól kinézni is könnyebb, rajtuk semmi se lesz narancsbőrös, nem lóg a mellük, elég ha kicsit gyúrnak, és kész a félisten szupermen. A nőket tönkrevágja pár szülés, a kor se segít, és 25 fölött már a mell se a régi. A többiről ne is beszélve...

Este 9-kor fejezem be a pakolást, még épp hogy elaludtak a gyerekek, nekem meg 5-kor kelni kell... de ez nem lehet akadálya, hogy szexi démonként tornázzak az ágyban, mert a misszionárius snassz, és különben is. Ha egy héten kétszer vagyok..bocs merek fáradt lenni, már megy a duzzogás. Naná, elvégre ha a férfi nem kapja meg, amit akar, akkor jogosan lép félre.

Az élet igazságtalan: nőként még a szex sem mindig jó, eleve tanulni kell, hogy az legyen. Lehet kifejezetten kellemetlen, fájdalmas, vagy egyszerűen unalmas is. A pasik bezzeg minden du.gást élveznek, és ez csak úgy jön magától.

Mellette látom, milyen férfinak lenni: bemegy dolgozni, megvan a 8 órája, és kétszer annyit hoz haza, mint én. Ha kilép az ajtón, rá se néznek, amíg én még este 9-kor ápolgatom a főnök lelkét, és persze pont akkor ér rá velem letisztázni a holnapi megbeszélést. Vagy hétvégén, elvégre otthon vagyok, nem csinálok semmit...

Anyának lenni is nehezebb: ha én megyek szülőire, akkor természetes, ha a férjem, akkor ő az isten lába, hogy törődik a családdal. Jelmez varrás, gyerekekkel játék, tanulás, betegségnél virrasztás, süti sütés a rendezvényekre, iskolai programok előkészítése, tanárok-óvónők pátyolgatása: mi sem természetesebb, hogy anyai feladat. Apa két hetente leül társasozni, vagy fociznak, és minden gömbölyű.

A gyerekcsinálás és gyerekszülés közötti különbséget nem is ecsetelném.

Drága kérdező: szerintem cseréljünk!

Egyértelmű, hogy nőnek lenni nehezebb. Az előttem szólók már leírták miért.

Ettől függetlenül szeretek nő lenni, és soha nem cserélnék, bár pár plusz dolgot a nyakatokba akasztanék, csak hogy kicsit érezzétek át.