Akik szegényebbek, azok "szégyellik" magukat azok előtt akik gazdagabbak?

Nézd, ha rend van és tisztaság, akkor senki nem szólhat egy szót sem. Mivel barátkoznál velük, gondolom, kedves emberek, és nem az jön le neked, hogy áthívnak, hogy kiröhögjenek, hogy "bibibííí, nekünk ez van, jövő héten megyünk hozzátok lefikázni a bútorokat".

Így csak azt éred el, hogy a gyerekeid szégyelljék, hogy nincs kacsalábon forgó kastélyuk.

Most gondolj inkább arra, hogy baromi sok hitellel a nyakukban felépítették álmaik otthonát, és most miközben nyögik a hitelt a csoda-palotában, mellette megpróbálnak még gyűjtögetni, hogy valahogy sikerüljön berendezniük is.

No, ha éppen ez lenne a helyzet, akkor is halogatnád a látogatást? Ugye nem! Pedig hidd el, lehet hogy több igazság van abban, amit írtam, mint amit te gondolsz.

Ha rátartiak lennének, biztosan nem titiket hívogatnátok, és a gyermekük sem a ti gyermeketekkel barátkozna. Hiszem, hogy ilyen tekintetben nincsenek véletlenek. Fogj egy tálcát, vagy reklám-szatyrot, pakold meg gyümölccsel, sütivel, beszéljetek meg egy időpontot, és szépen elmentek hozzájuk. Majd utána ugyanígy vissza.

Ha tisztaság és rend van, semmi gond, a gyerekek a rendet úgyis percek alatt felforgatják. :))))

Általánosságban: a szegények leginkább önmaguk előtt szokták restellni állapotukat. Persze van úgy, hogy mások előtt. „Ógazdag” réteg nincs nálunk – hála szocialista vívmányoknak :-) –, az újgazdagok közül sokan nagyon bunkók tudnak lenni. Nem mindegyik.

A konkrét esetre: ha ők hívtak, kedvesen hívtak, kitartóak, akkor semmi, de semmi rossz érzés ne legyen bennetek. Akkor ők azok közé tartoznak, akik a helyén tudják kezelni a pénz jelentőségét. Nyugodtan barátkozzatok. Legyetek önmagatok, ha visszahívásra kerül sor, ne költs többet, mint amennyi a lehetőségeitekhez illik. Ne akard forintosítani a vendégszeretet, s egy az egyben visszaadni.

Egy darabig szégyelltem magam a nagynéném előtt, aki mérnök és annyit keres egy hónapban, mint a mi összjövedelmünk fél év alatt.

Aztán rájöttem, hogy neki sokkal rosszabb az élete, mint nekem. Most inkább sajnálom.