Téged vagy a családodat zavarta bármikor egy kicsit is az, hogy a párodék szegényebbek mint ti?

Az nem zavarja őket, hogy szegényebbek-mert nem azok. Az viszont piszokul zavarja őket, hogy míg én egyetemre járok és céljaim vannak, addig a párom dolgozik, 24 évesen otthon él és az ég világon semmi ambíciói nincsenek.

(Csak azért csinálta meg 23 évesen a nyelvvizsgáját, hogy ne érezze lemaradva magát és most is én könyörgök neki, hogy csináljon egy javító érettségit angolból mert akkor bekerülne arra az egyetemre, ahova szeretne menni-csak ugye nem tesz érte semmit.)

20N

Férjemet egyedül nevelte fel anyukája, egyik hónapról a másikra, csomó hitelből stb. Mi viszonylagos jómódban éltünk (mindkét szülőnek autó, nyaralás stb.)

Sem engem, sem a családomat nem zavart soha ez a helyzet, anyósomat azonban a mai napig frusztrálja, hogy alig van pénze az unokáira meg ilyenek. Bár felesleges így éreznie, az ő szempontjából azért valahol érthető.

Anyámékat igen. Igazából anyósék egy világvégi kis víkendtelepen laknak. Civilizáció 3 kilométerre. Közlekedés nincs. Gáz nincs, csak kútvíz meg áram.

Kosz van, a kert felér egy szemétteleppel, ráadásul fű alig, tiszta homok az egész.

Miután anyámék kivágtak a párom miatt, engem is zavar a környezet. Beteg vagyok, nem dolgozhatok előreláthatólag még évekig. A párom viszonylag jól keres, de nem annyira hogy albérletbe mehessünk.

Most itt szívunk a "tanyán" külön háztartásban, és bizony hiányzik a megszokott jóllét.

Ráadásul ciki hogy a párom tart el, nem vagyok egy háztartásbeli-típus, szeretek a saját két lábamon állni. :(

Egyszer volt egy szegényebb párom, nagyon szerettem, de pont azért szakitottunk, mert már nem birtam hallgatni, hogy állandóan azon siránkozott, hogy ők szegényebbek mint mi. (pedig nagy különbség nem volt a két család között)

Aztán két olyan kapcsolatba ugrottam, ahol jóval tehetősebbek voltak a párjaim. Nagyon kellemetlen érzés volt: szégyeltem velük sétálni, mert a legdrágább/legmárkásabb boltokban vásároltak, miközben megesett, h nekem csak a kinaiból tellett pólóra, rosszul éreztem magam, mert mindent ők akartak fizetni, viszont mindig olyan helyekre kellett mennünk, ahol én nem tudtam volna állni a számlát. A családomat egyik eset sem zavarta, engem viszont nagyon.