Mit reagálnátok egy ilyen viselkedésre?

Nőként írok, és a történetem másik szereplője szintén nő, direkt nem nevezném a barátnőmnek. Egy régebbi nyári munkáról ismerem őt, mostanában úgy hozta a sors, hogy elkezdtünk összejárni,vagyis 2 alkalom volt,ilyen csajos program. Hogy reálisan vázoljam a helyzetet, ő dolgozik, én tanulok. Mindketten a szüleinkkel élünk, engem eltartanak még, őt is,és a fizetését csak magára költi. Ennek ellenére amikor találkozunk én fizetek, mindig, mert neki már elfogyott. Én az ösztöndíjamat osztom be,ami negyede a fizetésének. Ezen túl is lendülnék, de teljesen rám akaszkodott. Olyan, mint egy féltékeny barát, állandóan keres, írogat,sőt szemrehányó üzeneteket is kapok már, ha épp nem válaszolok. Mindez 2 hét leforgása alatt. Nekem vizsgaidőszakom van, ezt ő nem érti meg, szerinte kibúvok a találkozások elől, és egyoldalú a kapcsolatunk. Hozzáteszem egész éjjel tanultam, ma 2 vizsgám volt, aludni akarok, nem fizetni neki a délutáni szórakozását. Mert kihagytam, de szereti rázni a rongyot, a semmire. Ez azt takarja, hogy tűsarkúban jön, és azt hiszi, mert a párom tehetős, én is pénzes vagyok, pedig mondtam neki,hogy nem, ez két külön dolog,csak tudok spórolni.

Van párom,neki nincs, így számomra a barátom fontosabb,mint a 2 hete megismert idegen a távolból, de képtelen elfogadni ezeket, talán nem is érti. Most épp megsértődött, mert nem érek rá. Ezt hogy reagáljam le? Vannak igazi barátnőim, velük szívesen vagyok,de a szabadidőmet nem vele tervezem mindig. Már kezdem érteni, miért is nincs senkije se barát,se barátnő...

Most nekem kéne keresnem, ha "szánok rá időt végre" címszóval, de őszintén, semmi kedvem egy hisztérikához, még női szemmel sem...

Mit mondhatnék neki? Olyan friss ez az ismeretség, hogy fogalmam sincs,nem ismerem még.