Szerintem jól döntöttem. Miért van mégis lelkiismeret fulldolásom? Kell, hogy legyen?

Szerintem. Meg kellene bocsájtanod neki, szerintem ez az egész (jobb estebe) őt jobban bántja mint téged. Hiszen a saját lányát utcára tette, és aztán nem is érdekelte az egész, milyen anya az ilyen?

Teljesen igazad van hogy haragszol rá, de talán meg kellene békülnötök. Olyan rövid az élet.. és később ha már nem fog élni, lehet hogy te magad is bánni fogod, hogy nem beszéltél vele soha többet, hogy rosszba voltatok. Bocsáss meg neki, bár rosszat tett, teljesen igazad van, ő is egy ember, adj neki egy esélyt. Légy te az okosabb, érettebb. Szeintem egy esélyt megérdemel.

Ha így gondolod akkor miért teszel fel egyáltalán kérdést erről?

Ha lelkiismeret furdalásod van, az azt jelenti hogy amittettél megbántad. Lehet hogy a tudatod azt mondja hogy jól tetted, mert mégis utcára tett. De valahol a szívedben szeretnél egy anyát aki törődik veled, akinek megbocsájtottál, és szeret, ami normális azokután ami történt. Szeretnél neki megbocsájtani, ezért van a lelkiismeretfurdalásod...

Miért ne lehetne megbocsájtani egy ilyen bűnt? Csak rajtad múlik. Ha sikerül, akkor azzal a saját életed is megkönnyíted, és egy óriási terhet fogsz letenni a válladról.

Biztos vagyok benne, hogy lenne mit kérdezned anyukádtól. Hogy miért tette? Miért nem érdeklődött utánad? És most miért akar unokázni?

Nem azt mondom hogy szered őt, hanem azt hogy bocsáss meg neki, a saját érdekedben is, beszéld meg vele a történteket. Nem kell többet találkoznod vele, ha nem akarsz, nem kell őt, szeretned, tisztelned, de legalább a saját terheidet pakold le magadról, azzal hogy megkérdezed tőle a fel nem tett kérdéseid...

Amit anyukád tett, arra valóban nincs mentség, nagyon nagy aljasság volt részéről. DE! Mindenki hibázhat. Lehet, hogy most döbbent rá mit tett, és a poklok poklát éli meg, rádöbbenve mit vesztett.

Adni kell esélyt a bocsánatkérésre, és meg kell tudni bocsájtani ha őszinte megbánás van mögötte.