Titeket zavarna, ha valaki a temetőben sétálna a sírok között és a fejfákat olvasgatná?

Nem hiszem, hogy zavarna másokat, én magam is csináltam ilyet, de csak egyszer. Nagyanyám sírjához szoktunk Anyuval kimenni, a sír környékén néztem szét, de elég volt. Elmondom mit láttam:

3 családban meghalt a nő férje és fia egymás után, pár év különbséggel. Két sírban alig 25 éves srácok voltak, motorbalesetben haltak meg. Másik kettőben két 18 (!) éves fiatal. Azóta nem nézegetek idegen sírokat, bele sem merek gondolni ezeknek a szülőknek/anyáknak/feleségeknek a helyébe, akik itt maradtak...

Sosem gondoltam volna, hogy ez zavar valakit.

Halottak napján már gyerekkoromban is végigsétáltunk a húgommal a temetőn. Ha valahol nem égett gyertya, akkor odarakunk egyet. Rengeteg elhagyott gyereksír volt ott, ahol anyukánk 2 hónapos korában meghalt testvére nyugszik. Ezekre a sírokra már nem is emlékeznek az emberek, olyan régiek. Ez a szokás felnőttkorunkra is megmaradt. Ugyan már eltűntek a kicsi sírok, de a helyükön mindig gyújtunk gyertyát.

Ha máskor megyek ki a temetőbe, én is szoktam olvasgatni, és megpróbálok sorsot képzelni a név mögé. Vagy ha azt látom, hogy egy házaspár milyen kis időkülönbséggel halt meg, eszembe jut, mennyire szerethették egymást.

Szerintem semmiképpen sem illetlen, a beteget pedig arra érthette, hogy nem érzi át a helyzeted, azt hogy ez miért jó neked.

Ahogy előttem írták én még kicsit jó néven is venném (bár ez nem a helyes megfogalmazás azt hiszem), jól esne, hogy a halott szeretteimre nem csak én gondolok, hogy foglalkoztatja mást is, nem "veszett el" teljesen! Na mindegy, ezt nem tudom megmagyarázni. Ha lemegyünk a temetőbe én is körbe szoktam sétálni ott a környéken, olvasgatok, nézegetek. Volt hogyha valami nagyon szembeötlő szemét volt egy síron leszedtem, ha ott vagyunk és a "mi sírunk" melletti sírokon látok jó, de kialudt mécseseket sokszor meggyújtom azokat is. Én nem látok ebben semmi rosszat, de egyéne válogatja!

Van olyan, aki nem is jár ki a temetőbe, mondván, hogy nem a földi maradványokhoz kell ragaszkodni... Sokféle vélemény létezik.

Hozzád hasonlóan én is szoktam idegen sírok között sétálni, fejfákat nézegetni és hosszasan elmerengve az élet és elmúlás gondolataiba. Nem hiszem, hogy ez a magatartás kegyeletsértő lenne. Elvégre nem rongálom a sírt, és virágot sem lopok. Ha valaki megkérdezné, hogy mit keresek ott, őszintén elmondanám neki az érzéseimet, talán még el is beszélgetnénk.

Tehát engem nem zavarna ha valaki idegen a szeretteim sírjánál álldogálna. Elbeszélgetnék vele.

Nem furcsa.és nem illetlenség. Mi is szoktunk a temetőben sétálni (kerepesi temető) mert nagyon sok gyönyörű szép sírkövek vannak. Azzal senkit nem sértünk meg ha ismeretlenül is tiszteletet adunk neki. Én szoktam virágot vinni Blaha Lujzának és Arany Jánosnak is.

Blaha Lujzának gyönyörű a sírhelye.

[link]

Elég beteg lehetsz!

Kiskoromban én is nézegettem a környező sírokat, ahova mi jártunk évente egyszer(!) ott mindenkinek volt fénykép a sírkövön. Mondom gyerekként!

Most viszont csakis célirányosan megyek ki a temetőbe, és csak azon merengek, akihez kimentem!

20 éves lány létedre találhatnál egészségesebb elfoglaltságot is. Bele fogsz ebbe a hülyeségbe csavarodni, vagy már bele is bolondultál!