Mit gondoltok azokról akik 3an vannak lánytestvérek?

Mi négyen vagyunk, ebből tudok kiindulni. Nálunk nem volt a nagy féltés, én 15 éves koromtól eljártam. De másban természetesen meglátszik. Sokkal érzékenyebbek és érzelmesebbek vagyunk. Sok férfi dologgal nem tudok mit kezdeni, nem tudom, vajon hogy viselkednek a fiúk? Apukám nagyjából elnyomásban volt.

Én úgy látom, hogy a kisebbeknek könnyebb, mert már sok tapasztalatot összegyűjtenek a nagyobbaktól. De ez nem csak lányokra igaz.

A két nővérem nem volt bulizós fiatal korában, de később sem köszöntött be olyan kemény kiélős korszak. Más különbséget nem látok, csak, hogy egyszerűen néha nehezen dekódoljuk a fiúkat, olyasmiket várunk el amiket nem lehet.

Én azóta is feminim fiúkat keresek, ebben nőttem fel...

Nekem két nővérem van. 4 és 6 évvel vannak előttem. Szerintem teljesen mindegy, hogy hány testvér és milyen nemű. A szüleinktől rendes nevelést kaptunk, nem lettünk elkényeztetve, nem is voltunk börtönbe zárva, egy normális értékrendet adtak át nekünk és aszerint élünk. Az idősebbik nővéremet nyilván később engedték bulizni, vele voltak a legkevésbé engedékenyek, hiszen új volt számukra ez a dolog. Aztán utána egyre és egyre engedékenyebbek lettek, mert már tudták, hogy is megy ez az egész. Másrészről pontosságra neveltek minket, így ha mondtunk valamit, vagy megegyeztünk valamiben, akkor mindig ahhoz tartottuk magunkat, meg volt a kellő bizalom. Nyilván ez a pasikra is igaz volt, eleinte furcsa, hogy hazahozunk valakit, aztán már könnyedén kezelték a helyzetet.

A bulizós, házias, egyéb tulajdonságok szerintem nem a nevelésből fakadóan alakultak ki, inkább a köztünk lévő kiskori féltékenységből esetleg. Az egyik nővérem például utálja ha ugyanolyak a dolgaink, pl egy melegítő felső. Hiába nem találkozunk csak havonta, akkor sem lehet ugyanolyan. Másik nővérem nagyon partyarc volt, én meg úgy valahol kettejük között.

Egyébként a testvéri kapcsolatunk nagyon jó. :) Mindig összetartunk. Mikor kicsi voltam, akkor sok volt a veszekedés, meg eléggé lobbanékony voltam, de igazából amint olyan 16-17 éves lettem kezdtek komolyabban venni és a veszekedések is alább hagytak. Manapság már nem túl gyakori, vagy ha össze is veszünk, akkor 5 perc múlva már szent a béke. :)

Ja és egyébként mindketten sikeresek, okosak, háziasak, könnyen barátkozóak és családszerető emberek.

A sikeresség rám még annyira nem igaz, tekintve hogy pályakezdő vagyok, de egyébként a többi szerintem igen. :)

25N

Mi hárman vagyunk lányok, bár a korkülönbség több, mint amit te írtál.

Azt vettem észre, hogy általában a legidősebb a legfelelősségteljesebb, a középső lázadó és úttörő, a kicsinek meg rengeteg lehetősége van: követheti a nagyobbakat, vagy járhatja a saját útját, az viszont biztos, hogy a szüleit már nem tudja meglepni. Ezért jobb legkisebbnek lenni :) Én születtem utolsónak, és sokkal elnézőbbek velem a szüleink, mint a nővéreimmel.

Arról, hogy féltenek-e, vagy sem... Nos, bizonyos határokat nem lépek át, tehát nincs miért félteniük. Leginkább az idegen emberek azok, akiktől félthetnek, de amint összebarátkozom valakivel, ők is megismerik azt a valakit, és ha normális, akkor nyilván rá is bíznak.

Nálunk a középső az, aki sikert sikerre akar halmozni, ez gondolom abból adódik, hogy általában a két szélső gyerek az, akire jobban odafigyelnek a szülők, míg a középső elkallódik - tehát a munkával akarja ellensúlyozni a dolgokat, ezzel akarja bizonyítani, hogy őt is lehet szeretni, hogy ő is jó valamiben. Ebből adódóan ő a legsikeresebb. Én legkisebbként kevésbé vagyok motivált, a legnagyobb pedig mindig aszerint cselekszik, ahogy a szüleink elvárják tőlünk - tanulásban, munkában.

Engem sokáig nagyon féltettek, mert "kicsi vagyok", de ahogy egyre több és több helyen jártam, rájöttek, hogy meg lehet bennem bízni, és hogy nem csinálok rossz dolgokat. A sok aggodalmaskodás miatt viszont nagyon visszahúzódó lettem, nehezen nyílok meg mások előtt, nehezen alakítok ki kapcsolatokat, míg a kisebbik nővérem egyenesen keresi az idegen emberek társaságát. A nagyobbik is inkább meghúzódik a háttérben.

Mások állítása szerint én vagyok a legtalpraesettebb, a középső igazi manipulátor, a nagy pedig olyan esetlen. Mindegyikünk szereti cukkolni az embereket, de nehezen viseljük a kritikát. Mindannyian szeretjük a kreatív dolgokat, de a mozgást is.

A kapcsolatunkról annyit, hogy bár kiskorunkban sokat nyúztuk egymást, minél idősebbek vagyunk, annál jobban összekovácsolódunk.

Ami teljesen más, az az ízlésünk. Másféle emberek társaságát szeretjük, más zenét hallgatunk, más színkombinációkat kedvelünk. Szóval van valami mélyen bennünk, ami eléggé eltérő.

Ha van még kérdés, akkor csak tessék feltenni :D