Mit érez az, aki szó szerint halálra piszkál valakit?
Néztem/nézek a youtuben videókat, ahol a fiatalok, főként lányok kis kártyákon írják, hogy hogy piszkálták őket, hogy lettek depressziósak vagy anorexiásak, és több emlékvideó is van olyan fiataloknak, akik öngyilkosak lettek, például mert folyamatosan bántották őket...
Mit érez az, aki így piszkál valakit? Hogy ez a következménye?
Engem is piszkálnak az iskolában, és hát eléggé megérintettek ezek a videók... Beszólogatnak, hogy csúnya vagyok, beszólnak azzal kapcsolatban, hogy lovagolok, néha csak annyit, hogy "ló", vagy "kanca" amikor órán válaszolok egy kérdésre, máskor pedig lovakkal való intim kapcsolatot emlegetnek, elég ocsmány módon... Egy ideig tűrtem, de volt, hogy pofánvágtam valakit emiatt, persze aztán órákig zokogtam... Senkit nem bántok, amikor normálisan szól, normálisan válaszolok, amikor piszkál, elengedem a fülem mellett. Viszont egyre nehezebben birom, és néha nekem is megfordul a fejemben, bár eszem ágában sincs sem öngyilkosságot elkövetni, sem vágdosni magam, sem semmi ilyesmi, de azért kíváncsi lennék, ha mégis megtenném, és mondjuk finom utalást tennék rá, hogy kik miatt volt ez az egész, hogy éreznék magukat, vagy mi lenne ezután az egész után... Megbánnák? Vagy ugyanúgy utálkoznának? 16L
A harmadik videó nagyon sziven ütőtt, nem tudtam vissza fogni a könnyeimet :'(
mikor megláttam a születési dátumát, hogy ugyan akkor születtünk :(
hö, nekem ilyen téren szerencsém volt, már amennyire annak mondhatjuk. Általános iskolában egy teljesen normális osztályom volt, a középiskola némileg rosszabb volt, de be tudtam illeszkedni.
A lényeg az, hogy nem voltam egy szép gyerek, habár most sem vagyok az, de ha kéne magamat ma jellemeznem, "jobb napokon átlagos"-t mondanék. Emiatt ugye gyakran hallottam a hátam mögött sugdolózni embereket régen, hogy "ez hogy néz má' ki", esélyem se volt a lányoknál, sőt, a gyerekkori szerelmem (internetes távkapcsolat, visszagondolva kissé szánalmas) is első találkozás után lemondott rólam.
Habár már nem emlékszek részletekre a szörnyű memóriámnak köszönhetően, viszont az biztos, hogy engem is piszkáltak. Ennek köszönhetem a tömegiszonyomat (nagyívben kerülöm a nagy tömeget, ha tudom, de még 1 ember miatt is átmegyek az út túloldalára, ha erre lehetőségem van), a félénkségemet, viszont ezek mellett az erős egyéniségemet (ha valaki beszól, sokkal gyorsabban tudom már feldolgozni), és azt, hogy sokkal önállóbb vagyok az átlagnál.
Visszatérve elkezdtem változtatni magamon. No nem személyiségileg, mert az nem ment. Leginkább a külsőm átalakításában láttam a megoldást, és hát sokféle dologgal próbálkoztam (bőrgyógyász, különböző szerek, új hajviselet, más ruhák), és be is vált. Talán 15 lehettem, amikor összejöttem először egy lánnyal (pedig azt hittem már, hogy szüzen halok meg), majd követte még egy, még egy, és így tovább, és jelenleg van egy több mint két éves kapcsolatom.
Azt nem mondanám, hogy az élet jobb lesz idővel, mert ha elmúlik egy probléma, a helyébe lép 100 másik, viszont azt akár én is megígérhetem, hogy a középiskola után az esetek száma csökken. Valahogy leginkább a középiskolások körében elterjedt a túlzott piszkálódás, és ezt nem kisebbségérzetnek, hanem inkább beilleszkedési vágynak mondanám. Így próbálnak érvényesülni, így "menők". Az viszont csak egyéni vélemény, hogy az ilyen embereket ki kéne toloncolni a társadalomból, mert semmi érdemlegeset nem fognak letenni az asztalra az életük végéig.
Ezek állatok. Nem emberek, mert nem nyíltan, normálisan a szemedbe mondják, hogy mi van, hanem a hátad mögött pofáznak.
Ezek mindig is sz*r alakok voltak, és azok is maradnak.
Érdekes, hogy pl. a partykultúrában élőknél szinte alapkövetelmény ilyen mocsoknak lenni, főleg a lányoknál. Örök sláger az, amikor egyik r*ngyó mondja a másikra, hogy az mekkora céda.
Durva, de hatásos, ha v.melyikük haját vagy nyakát kicsit erősebben "fogod meg", és közben a szemébe nézel, és lassan, tagoltan elmondod neki (mert amúgy hülye, nem fogja fel, ha normális tempóban beszélsz hozzá), hogy szálljon le rólad, vagy tényleg nagyon kiszúrsz vele. Elég ciki az, mikor már az iskola vezetősége előtt kell megmagyarázni a dolgokat.
"Igen, de az érzékenység nem pozitív tulajdonság"
TESSSÉÉÉKK????!!!!!
XD XD XD XD
Próbáltak már megalázni avval, hogy több diplomám van, és beállítani azt is mint negatívumot. XD
Sőt szakítottak mér velem azért, mert nem vagyok hajlandó veszekedni. XD :)))))))
De attól még az emberi normák és értékrend nem változik meg, hogy valakik mindenáron negatívnak akarnak beállítani egy értékes és klasszikusan elismert dolgot.
"látod mire megy vele a sok túlérzékeny ember, csak rosszul érzik magukat ha piszkálják őket, vagy ha másokat piszkálnak, akkor is, mert azzal is tudnak azonosulni "
Az érzéketlenebb nem csak az ütéseket, de a simogatást sem érzi.
Ez egy érdekes filozófiai felvetés, hogy ki jár jobban hosszú távon, az, aki érzékenyebb, vagy az, aki tompultabb.
Ez is az általam ajánlott művekben is említve van, de más művek kifejezetten erre a kérdésre mennek rá, pl. OSHO Intimitás c. könyve.
"Pont aterzem oket, es en is kivancsi lennek erre.
Szerintem a tobbseg nem banja meg..."
Van, aki úgy vélekedik erről, hogy nem 1, hanem 2 külön faj vagyunk eltérő késztetésekkel, és ezért nem tudjuk megérteni a másikat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!