Katolikus vagyok, de nem vagyok temlomba járó. AHOGY A KÖRNYEZETBEN LÁTTAM akik akartak azok mind jártak a misére és ebbe senki nem szólt bele. A párttagok egyáltalán nem és családja elvileg nem járhatott. Én kisvárosban élek, de kirívó eseteket nem hallottam. Természetesen, ha egy párttag elment egy templomi esküvőre azt be kellett jelentenie, de a rituáléba nem vehetett részt. Egy párttag megkeresztelt gyereke felért egy pártfegyelmivel vagy kizárással. A mostani népszámlással kapcsolatos kérdések lajstromba vétele is előrevetíti azt, hogy mit várhat az, aki nem keresztény vagy nem Istenhívő. Tehát semmi nem változott.
2012. ápr. 11. 12:54
Hasznos számodra ez a válasz?
2/11 anonim válasza:
Úgy, hogy aki vallásos volt, nem avatták fel úttörőnek,és párttag sem lehetett. Ha párttag volt valaki, nem lehetett a családjában templomba járó ember.
2012. ápr. 11. 12:56
Hasznos számodra ez a válasz?
3/11 anonim válasza:
Volt, hogy figyeltek rájuk, volt, hogy nem. Végül is sokan jártak templomba akkor is, bár nem ennyien, mint ma. Nem volt igazán jó pont például egy egyetemi felvételinél vagy egy munkahelyi előléptetésnél.
2012. ápr. 11. 13:11
Hasznos számodra ez a válasz?
4/11 anonim válasza:
Pld. Dévaványán odaállt a párttitkár vasárnap a templomajtóhoz, elővett egy tollat és egy noteszt, és amikor jöttek a "hívek", úgy tett, mintha jegyzetelne. Nem szólt senkinek semmit sem, de a következő vasárnap már csak négyen-öten mentek templomba. A vallásosak minden rendszerben elvannak, az igazi hívőket pedig mindegyikben üldözik.
2012. ápr. 11. 13:24
Hasznos számodra ez a válasz?
5/11 anonim válasza:
"Úgy, hogy aki vallásos volt, nem avatták fel úttörőnek,és párttag sem lehetett. Ha párttag volt valaki, nem lehetett a családjában templomba járó ember."
Ez így nem teljesen igaz. Én úttörő is voltam és templomba is jártam, sőt első áldoztam és bérmálkoztam is. A nagyapám párttag volt és mégis a teljes rokonság szinte járt templomba, sőt apámék templomban is esküdtek.
Nem vették ezt mifelénk annyira komolyan. Csak a felső vezetőknél nem szabadott összefüggésbe hozni a vallást és a párttagságot. Magyarországon, főleg a 70-es és 80-as években már nem kellett rettegnie annak, aki a vallását akarta gyakorolni.
2012. ápr. 11. 13:26
Hasznos számodra ez a válasz?
6/11 anonim válasza:
Nem verték nagydobra a vallásukat, nem voltak ház előtt állított keresztek, mindenféle katolikus körök. Az emberek nagy része számára nem volt különösebb akadályozó tényező a vallásosság, az egyszerű kétkezi melós akár templomba is járhatott, nagyon ritkán abajgatták érte.
Aki viszont "vonalas" volt vagy az kellett, hogy legyen, trükkökhöz folyamodott. Az ilyenek általában eldugott, vidéki falvakba jártak templomba, a gyerekek ott voltak elsőáldozók. Gyakori volt, hogy a szülőkhöz, nagyszülőkhöz mentek vasárnaponként, aztán ha már ott voltak, ellátogattak a templomba is... Így lehetett biztosítani, hogy ne találják meg őket rögtön, mert az államhatalom éles szemei és fülei a világ végi falvakat kevésbé figyelték és ha figyelték is, lehet, hogy nem ismerték fel azonnal a szakszervezeti bizalmit, osztályvezetőt vagy főtörzsőrmester elvtársat.
2012. ápr. 11. 13:37
Hasznos számodra ez a válasz?
7/11 anonim válasza:
13.26-nak
Pedig volt olyan osztálytársam, akit azért nem avattak úttörőnek, mert első áldozó volt, és ismertem olyan párttagot is, akit kirúgtak a pártból, mert az anyukája templomba járt. Ennek lassan, 45 éve.
2012. ápr. 11. 13:47
Hasznos számodra ez a válasz?
8/11 anonim válasza:
Én BM ovódába jártam, apukám katonatiszt volt. Anyukám betegsége miatt egy ideig a keresztanyáméknál/névadó szüleimnél/ voltam. Ők megtanítottak lefekvés előtt imádkozni. Az óvodában elkezdtem mondani: Én Istenem, jó Istenem, lecsukódik már a szemem...Milyen a gyerek? A többi eltanulta tőlem, és otthon elkezdtek ők is imádkozni. Mondanom sem kell, apám épp hogy megúszott egy pártfegyelmit, engem meg kirúgtak /eltanácsoltak/ abból az óvodából.
2012. ápr. 11. 13:52
Hasznos számodra ez a válasz?
9/11 anonim válasza:
13.47 Nekem csak 38 éves múltam van, 70-es évek végén kezdtem hittanra és templomba járni de nálunk ez nem okozott semmiféle problémát. Talán nálunk volt a szokottnál liberálisabb a rendszer, de én a környékünkön nem is hallottam semmilyen konfliktusról. Biztosan voltak túlkapások vagy üldöztetések, de én a saját bőrömön semmit sem tapasztaltam, többször voltam úttörő táborban, csapatvezető voltam és emellett templomba is jártam.
2012. ápr. 11. 13:56
Hasznos számodra ez a válasz?
10/11 anonim válasza:
Nyilván mindenkinek más emléke van erről, de ez nem jelenti azt, hogy a másik emléke nem igaz. Nálunk nem rúgták ki az úttörők közül a vallásos gyereket, és volt általam ismert párttag, aki templomban esküdött, kereszteltetett büntetlenül. KISZ-be nem akart belépni az egyik vallásos kollégám, mondván, hogy ő vallásos, de mondták neki, hogy nem baj, attól csak nyugodtan! Erre belépett. Nekem a nyakláncomról leszedetett egy keresztet az első munkahelyemek a KISZ titkár, de más problémám nem volt.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: