Mennyire volt más az élet a szocializmusban, mint manapság? Jobb vagy rosszabb volt nektek?

Én gyerek voltam nagyrészt.72-ben születtem.Voltak jó részek, de inkább rossz volt, csak nem tudtuk, hogy rossz...

Az emberek viselkedése, erkölcse, hozzáállása például jobb volt.

Viszont szoba-konyhában lakni és fűtőolajért sorbanállni télen, na az rossz.A kényszeres közhangulat, az is rossz volt...

A viszonylagos jól keresés kamu.

A jó az volt, hogy bár kinn volt a vécé, de tudtad, hogy tíz év múlva is ugyanoda mész be dolgozni, életed végéig.És ha beteg vagy, megkapod a sztenderd ellátást.

Működött a szociális háló, és mivel rendőrállam volt, jó volt a közbiztonság.

A szülők mesélték ,h ők voltak Romániában 1984-ben pár napot utazási irodával. Az idegenvezetőjük mikor csak páran sétáltak este akkor mondta, h elmond egy Ceaucescu viccet, mert az nagyon tetszik neki, és most, h tudja, h nincs besúgó elmondja. De csak suttogva és közben mint a villám figyelt mindenfelé meg kérte is ,h hangosan ne röhögjenek.

Mindezt úgy, h akkor már itt Magyarországon nyugodtan lehetett Kádár vicceket mesélni a kocsmában vagy az utcán.

A 10.50-esnek üzenem, hogy képzeld, nekünk nem volt fürdőszobánk, és kinn volt a vécé.Persze ez egy pesti bérház volt.És lehet, hogy volt, aki minden évben nyaralt és autója, meg nyaralója, de nekünk nem ez jutott.Persze sváb szármozásuként, amikor a nagyszüleitől, szüleimtől többször elvettek mindent, értsd MINDENT és vonatra pakolva kitelepítették őket az országból be kellett fogni.

És én elég sok hasonló sorsú embert ismertem, ismerek.

Mármint, aki nem nyaralni járt...

Èn meg alig ismertem ilyen embereket annak ellenére, hogy anyám sváb, apám félig sváb és mindemellett anyámnak 8, apámnak 7 testvére volt. Egyikkel sem történt hasonló. Nem akarom letagadni, hogy töletek elvetek mindent. Söt! Most már tudom, hogy ilyen is volt. Azt mondom, hogy nálunk és a környéken (Fejérben) ilyenröl soha nem hallottam, pedig én is kökemény sváb környezetben éltem. Hogy úgy mondjam, amíg meg nem ismertem az erdélyi sváb feleségemet, addig fel sem tünt a sváb származásom, hiszen nem voltam kirívó jelenség a nevemmel. Fel sem tünt, hogy nem magyar a nevem, annyira természetes volt ez mindenkinek. Meg nekem is, hiszen nem voltam egyedül a sok német, szerb, horvát, lengyel és magyar nevü MAGYAR között.

Tisztelet az erdélyi magyar, (talán Székelyföldi?) testvérünknek. 1986-ban Bulgáriában nyaraltunk, Románián keresztül utazva. Akkor tapasztaltam, de ottani barátaimtöl elsö kézböl hallottam is, hogy a helyzet. Az egyiket (sváb fiú) elvitték a Donyec medencébe táborba 5 évre, majd besorozták 3 évre a romániai hadseregbe...

Nàlunk egészen más volt! Nem tudom miért pontoztak le, de itt én is farmerben jártam (és nem ment szét rajtam, mint a mai Levis farmerem, amit 2 hónap után ki kellett dpbnom mert szétmálott, 24 ezer forint a kukában), Illés, Fonográf, Omega, Edda és Bikini koncertekre jártam, élveztem a gyerekekkel a május 1.-i felvonulást, a vidámparkot, ami akkor még müködött, és el tudtunk menni nyaralni, fel tudtunk épiteni egy házat, amibe WC-t is épitettünk. Tartottunk tyúkot, kacsát. Az oroszokkal benzinnel bizniszeltünk. Ès minden télen vágtunk egy disznót, nagy bulival egybekötve, ami azóta is legjobb élményeim közé tartozik.