Tegyük fel, hogy az élet rossz. Melyik rosszabb: unalom vagy szenvedés?

Bizonyára azért írt ilyeneket, mert szerinte a szenvedés hozzásegít valamilyen fejlődéshez, míg unalom (semmittevés) közben nem fejlődsz sehová.

Személy szerint én is inkább unatkozom néha, minthogy szenvedjek. :)

Utolsónál a pont.:)

Amúgy én nem igazán így fogalmaznám ezt a dolgot, amire valószínűleg gondolt a pszichológus... Inkább azt mondanám, hogy jobb szenvedni, szomorúnak lenni, mint semmit sem érezni. Annál rosszabb nincs, ha nincsenek valakinek érzései.

Olvasd el,Moravia: az unalom.

Egyébként az unalom büntetés is lehet, így szenvedés.

A seregben voltam foxin, mérges volt a százados, én meg hibáztam.

Képzeld el, négy fal, az ablakon rács, egy priccs, amire nappal nem ülhetsz rá, és egy katonásan lesimított pokróc.

Nincs más, csak a gondolataid és telik az idő.

órák, napok, hetek.

Ráadásul minden szürke, vagy fehér.

Mikor kijöttem, részeg lettem a napfénytől és a színpompától.

Ha idekint unatkozol, az még rosszabb, mert itt kint saját magad zárod ilyen börtönbe!

Ezt talán másképp hívják, depresszizó, vagy életuntság.

Mindenképpen unalom és szenvedés.