Hívők-vallásosok, miért nem szeretitek a szerelmet?

Szia!

Én hívő ember vagyok, és ennek alapján azt tudom mondani hogy a szerelem nem kis funkciót tölt be az ember életében. Isten Lelke nem véletlenül ihlette az Énekek Éneke című Ószövetségi könyvet ami a szerelemről szól.

Egyébként meg én nem értek egyet azzal hogy a szerelem rövidtávú. A Biblia azt mondja hogy az (igazi, és nem érdekből illetve fellángolásból való) "szeretet soha el nem fogy" (1Kor 13,8) és úgy gondolom ez érvényes a vallódi szerelemre is :-)

Minden jót!

F/22

Valószínűleg azért furcsa ez számodra, mert nem hiszel Istenben, így el sem tudod képzelni, milyen az, amikor Isten áll az első helyen. Plusz aki Istennel jár, tudja, hogy megfelelő társat fog kapni.

A saját példám pedig számomra egy csodálatos tapasztalat. Nekem olyan társam van, akiről korábban csak álmodtam. Tehát, igenis fontos a szerelem.

Soha nem mondanék le egy "nem megfelelő" hátterű szerelemről, mivel szerintem ha az ember szerelmes, akkor a háttér teljesen mind1.

Tény viszont, h sokkal könnyebb, ha a társad nézetei (politikai, vallási, etikai, stb...) legalább hasonlóak a tiedhez. Ha eltérnek, akkor mindkét félnek alkalmazkodnia kell a másikhoz, és bizony kompromisszumokat is kell tudni kötni. Erre nagyon sok ember nem képes, legalábbis hosszútávon nem. Én ezen a téren nagyon más vagyok, mert szerintem az igazi szerelem ad annyi erőt az embernek, h a megfelelő türelmet, és megértést tanúsítson az ilyen esetekben.

""szeretet soha el nem fogy"

Szerintem tegyünk különbséget a szerelem és a szeretet között (de szép is a magyar nyelv, hogy mindkettőre van szavunk). A szeretet egy sokkal mélyebb, bensőségesebb dolog, és valóban örökké megmaradhat, de a szerelem általában és bizonyítottan is nem nagyon tart tovább 3 évnél. (Mint tudjuk a szerelem az agyban lejátszódó kémiai folyamat, így pontosan mérhető) Utána inkább átalakul szeretetté, és sokan összekeverik a kettőt.

Minden világi ember életében a legfontosabb, legmeghatározóbb a szerelem, ha hívő, ha nem hívő (megj.:a szerzetesi és egyéb, testi kapcsolatot kizáró utaknál a szerelem nem egy létezőre, hanem a Létre irányul) Nem értem, mi a probléma?

A házasságra is hívő/nem hívő úgy gondol, hogy jó lenne, ha mély elméleti kérdésekben egyetértés lenne, vagy ha nem is egyetértés, de szeretetteljes megértés, elfogadás.

Új kérdést!

A hívők is szerelemből házasodnak, csak őket az is vonzza, ha az illetővel azonos életfelfogásuk van, mivel ők szeretnének egyszer házasodni az életben. Persze el lehet válni, de ez inkább végső megoldás, mint ideális.

Ugyan úgy, ahogy engem az olvasott, művelt emberek vonzanak, egy hívőt egy vallásos ember. Ez így van rendjén. Ha csak fizikai a vonzalom, az semmit sem ér, mert elmúlik. Azt felesleges "szerelemnek" nevezni. De! Fizikai vonzalom nélkül házasodni őrültség. Csak az nem elsődleges.

"de a szerelem általában és bizonyítottan is nem nagyon tart tovább 3 évnél. (Mint tudjuk a szerelem az agyban lejátszódó kémiai folyamat, így pontosan mérhető)"

Kedves Válaszoló :-)

A probléma az, hogy te emberi oldalról közelíted meg a témát. Valaha én is így gondoltam, tinédzser koromban, mivel sokat jártam a könyvtárba, így a kezembe került egy olyan könyv is, ami ezt az állítást támasztotta elá. Ezt is hirdettem, amikor állást kellett foglalnom a szerelemmel kapcsolatban. Ám amikor én elkezdtem tanulmányozni a Szentírást körülbelül 19-20 évesen, akkor rájöttem, hogy ez az emberi bölcsességből fakadó elmélet nem áll meg a helyzet magaslatán. Most így évek múlva tehát elvetem ezt a ténynek beállított elméletet a szerelemmel kapcsolatban. Jézus tanítása szerint ugyanis:

"Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél." (Lk 18,27)

Természetesen nem várom el hogy elfogadd az én nézeteimet, ragaszkodhatsz az általad megismert magyarázathoz is. De én tapasztalatból írtam azt amit írtam, nem elfogultságból.

További kellemes napot :-)

Én gyerekkorom óta járok templomba, hogy mennyire vagyok hívő, az relatív - most nem ez a lényeg, hanem hogy megszólítottnak érzem magam.

1. kissé általánosítasz, ami ritkán jó

2. nagyon sokan nem (csak) szerelemből házasodnak, ez nem vallásfüggő

3. Hasonló a hasonlót szereti, mi abban a meglepő, hogy hasonló neveltetésű emberek jobban összekötik az életüket?

4. Rengeteg lányt láttam, akik tiniként hajszolták a szerelmet, és amikor úgy érezték, hogy megtalálták, kb olyan dölyfösen néztek le a környezetükre, mint ami a te kérdésedből is érezhető. És, sok, nagyon sok sírást, drámát, kiábrándultságot kellett ezeknek megélniük. Persze, különböző sorsuk lett később, de jó eséllyel lettek ezekből a nőkből érdekből, pénzért házasulók, vagy magukra maradt elváltak.

Kedves kérdező, nekem több okom is van, amiért fontos, hogy újjászületett keresztény legyen a társam.

1.Az Istennel való kapcsolatom a legfontosabb számomra, ha az alap nem ugyanaz, akkor ott nagy bajok lesznek.

2.Ha a társam Istent követi, akkor tudom, hogy velem is úgy bánik, ahogy az Isten szerint való.

3. A páromban szeretni akarom azt, ahogy követi Istent és vele együtt akarom imádni, dicsőíteni az Atyát és a közös imádkozásnál semmi nem tud bensőségesebb, intimebb hangulatot megteremteni. És hitem szerint, aki nem megtért az nem üdbözül, nem akarok egy olyasvalakivel együtt lenni, aki lehet hogy a pokolban fog kikötni, pedig szeretem és nem tehetek érte semmit.

4. Ha a társam Krisztust követi, akkor engem is közelebb visz hozzá, nem távolabb.

5.Ha kezdene kihűlni a szerelem, akkor a párom tudja kérni Istent, hogy hevitse fel, amit ő örömmel meg is tesz, viszont ha ő nem hisz Benne, hogy kér Tőle szerelmet?!

A szerelemről pedig: Istennek annyira fontos a házasság, a szerelem és a szex, (hiszen Ő alkotta ezeket) hogy egy teljes könyvet, az Énekek Énekét szánta neki a Bibliában és még sok más helyen is említi.