Miért ilyen idegenellenesek az emberek?
Fél éve költöztem új városba, munka miatt. Olyan 6.000 fős város, szóval inkább kisváros. Mivel én vagyok az új, így ha találkozok valakivel, szerintem úgy természetes, hogy én köszönök. Csakhogy még a közvetlen szomszédom sem fogadja a köszönésemet. Úgyhogy fél év alatt nem ismertem meg senkit. Amúgy nincs priuszom, nem vagyok kisebbségi, szóval nem értem.
A másik meg az, hogy akitől vettem a lakást az mesélte, hogy amikor kiderült, hogy eladó a lakása, és nem helybelinek adta el, ő lett az egyes számú közellenség. Mert hogy merte idegennek eladni.
Miért van ez?
válasza:Nem tudom, hová költözhettél, de:
2003-ban vettem egy kis parasztházat egy dél-alföldi nagyközségben (azóta város), amelynek lélekszáma kb. egyezik a lakóhelyedével. Nem költöztem oda állandóra, de amennyi idő csak tudtam, ott töltöttem. Az első pillanattól fogva mindenki - fiatal, idős - ismeretlenül is, mosolyogva köszönt (ha idősebb volt, vissza) a boltban, az utcán. Mindenkivel meg lehetett állni egy-egy szóra, mintha csak ott születtem volna köztük. Ma már nincs meg a ház (szomorú/szép a története annak...) de az ott szerzett kedves ismerősök és barátok megmaradtak.
válasza:Értem. Dunántúli tapasztalatom nincs, bár szeretem azt a vidéket (is). Bizony igaz, hogy vannak nehezebben megnyíló közösségek, akik számára a nem ott született máig is valamiféle "jöttment".
Csak azt tanácsolhatom, légy türelemmel. Hátha idővel feloldódik a bizalmatlanságuk: látják, hogy élsz, hogy viszonyulsz hozzájuk. Tarts ki a barátságos udvariasságban, időnként toldd meg a köszönést egy-egy mosollyal, szóval. Ha erre sem törik meg az a jég, bennük lesz a hiba.
Sok sikert, nyugodt életet!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!