Az emberek miért olyanok, hogy a maguk szemében a gerendát sem, mások szemében a szálkát is észre veszik?

Erre épeszű választ szerintem nem tus adni senki.

Én magamról tudom, hogy pont ilyen vagyok. Én nagyon szeretek vitatkozni olyan dolgokon, amik engem érdekelnek. Például Bibliai témájú kérdéseken. Viszont ha más is ezt teszi, próbál ész érvekkel (nem sokszor futok ilyenbe bele) akkor ez engem idegesít, hogy miért kell mindig vitatkozni, mennyire nem tudom megváltoztatni az álláspontját... Ilyenek vagyunk. Nem baj ez.

Minden gyülekezetben kell, hogy vita legyen. Ennek a határa a nem mindegy. Ha van egy két kétes kérdés, azon lehet vitatkozni, de ha már mindenen ellentét van, az szakadás. Hogy melyik szakadás a helyes és melyik a hamis, azt nem mi próbáljuk meg. Ezt a gyümölcsök által lesz nyílvánvaló.

A kérdésedre visszatérve nem az a nehéz, hogy a mások hibáját észrevegyük, hanem az, hogy a miénket észrevegyük. És ez még nem elég. Észrevéve szükséges lenne az is, hogy belássuk annak vagy azoknak a hibáknak a súlyát is, hogy azok mennyire idegesíthetik a másikat, vagy mennyi kompromisszumot kell másoknak kötniük velünk, velem, hogy aegy bizonyos kapcsolatot fenttartanak velünk, velem. Erre van a Bibliából is jól ismert feddés. Aki szereti felebarátját, és megfeddi, az szeretetből teszi, hogy mindenki maga észrevegye a hibáit, legyen az szálka vagy gerenda. De a feddés az nem az, hogy ki is akarja azt venni. Csak felszínrehozás kell legyen.

Persze ez jó duma, és sem ilyen vagyok, bárcsak ilyen lennék.