Az emberek miért csak a másik szemében veszik észre a szálkát, a magukában a gerendát pedig nem?

szerintem ez természetes, a saját hibánkat azért nem látjuk, mert ugyanazon a hibás szemüvegen keresztül nézünk másodjára is, ami miatt elsőre a hibát elkövettük.

ez így van a munkában is. pl. könyvelésnél (nekem ez a szakmám) én is úgy osztottam be a feladatokat, hogy az egyik kislány rögzít, a másik kontíroz. ha rosszul van kontírozva, a rögzítő kislány észreveszi a másik hibáját, a sajátját valószínűleg nem venné észre, és hibásan rögzítené. fentiek miatt.

Mert teljesen soha nem ismerhetjük meg egymást. Nekem is van pár megjegyzésem, ami valakinek valamiért rosszul esik, pedig nem akartam én bántani, csak berögzült, vagy poénkodtam, stb. Ugyanakkor lehet, hogy ő is mond valamit, amivel a lelkembe tapos, ő sem kritizálni akart...

Nem látjuk magunkat kívülről, másokat viszont igen.

Szia!

Csodálatos képességünk lehet azon a téren, hogy mások hibáit felfedezzük, ámde akiket ez a lelkület ural, azoknak mondja Jézus: "Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből." Rendszerint az igazságtalanságok elkövetői az elsők, akik másokat jogtalansággal gyanúsítanak, és embertársaik kárhoztatásával igyekeznek saját hibáikat fedezni, vagy önmagukat mentegetni. A bűn által jutott az ember a gonosz ismeretére, mihelyt az első emberpár vétkezett, egymást kezdték vádolni, így cselekszik az az ember, akit nem hat át Krisztus kegyelme.

Ha az emberek a kárhoztatásnak ezt a szellemét ápolják, nem elégszenek meg azzal, hogy embertársukat az általuk vélt hibákra figyelmeztessék, hanem ha szelíd eszközökkel nem bírhatják rá őket, hogy az ő felfogásukat kövessék, erőszakhoz folyamodnak. Amennyire csak lehet, kényszerítik felebarátaikat, hogy az ő elgondolásukat fogadják el. Így tettek Krisztus kortársai is, így tett az egyház is, ha kiveszett belőle Krisztus kegyelme. Ha a szeretet ereje eltűnt, az állam hatalmas karját vette igénybe alapelveinek megerősítésére, és hittételeinek elfogadtatására. Ebben rejlik minden vallást érintő törvény titka, innen erednek a vallási üldözések Ábeltől egészen napjainkig. Krisztus nem hajtja, hanem vonzza magához az embereket. Az egyetlen kényszer, amit alkalmaz: a késztető szeretet. Ha tehát az egyház világi hatalom támogatását keresi, nyilvánvaló, hogy nélkülözi Krisztus erejét, az isteni szeretetet.

A baj gyökere az egyes emberekben rejlik, a gyógyulásnak tehát itt kell megkezdődnie. Krisztus megparancsolja a vádolónak, hogy először a saját szeméből vegye ki a gerendát, szabaduljon meg a vádaskodó szellemtől, ismerje be és hagyja el saját bűneit, mielőtt másokat akar megjavítani!

Üdv. Péter