Jogosan érzem magam megsértve, vagy túllihegem az egészet?

A barátnőmről lenne szó. Nem a legjobb barátnői vagyunk egymásnak, de elég jó a kapcsolatunk. Nekem legjobb barátom van amúgy, neki pedig legjobb barátnője, akit én is ismerek, viszonylag jóban is vagyunk. Ők összevesztek nemrég, a barátnőm rém mérges volt a bnőjére, mindennek lehordta nekem, a bnő pedig szintén nekem panaszkodott, hogy nem érti a bnőm viselkedését stb... Egyébként a bnőm akkor jogosan volt kiakadva a csajra, mert eléggé padlón volt (beteg volt, megcsalták, szakított, újra összejött a barátjával), ő pedig a többi barátjával szórakozott, nem állt mellette. Ez az időszak minket eléggé összekovácsolt, virrasztottam mellette, volt, hogy szórakozni sem mentem el, mert a lelkét ápolgattam esténként. Túlvan a válságon úgymond, ahogy a másik lánnyal a kapcsolata is ismét feljavult. Azóta a bnőm rám sem fittyent, mindig vele lóg ismét, újra dúl az öribari...

Teszem hozzá, nem vagyok féltékeny, mármint előtte sem voltam az a jó kapcsolatukra, csak én kis hálátlanságot érzek a dologban, mivel most pedig én vagyok mély ponton (szakítás, betegség), ő ezt tudja, de annyit nem mondott vagy írt, hogy jobbulást...

Most ezt csak én látom ilyen radikálisan hisztisen vagy jogos? Tényleg nem tudom... :S

L22