Miért van az, hogy az emberek helyesírása egyre rémesebb?

Azért hoztam szóba az oktatási minisztériumi dolgokat (nem érdemlik meg a nagy kezdőbetűt most), mert a kicsikre vonatkozó szabályokat pont egy felnőtt korosztály találta ki, feltételezem, nekik is van hiányosság ezen a téren. Belegondoltatok már, hogy azok a szülők, akik engedik a gyereküket nem tudás mellett továbbmenni felsőbb osztályba és támogatják, hogy ne legyen buktatás, mégis mi alapján nem várják el, hogy a saját gyerekük tudjon és ne csak melegedni-hűsölni járjanak a suliba?

Igaz, van probléma felnőttekkel is, tanulatlanokkal, olyanokkal, akik ponyvát olvasnak, vagy nem olvasnak, stb... de akik a buktatás-mentes időszakban járnak alsó tagozatba, velük még több probléma lesz ilyen téren. És az első érettségizőknek ebből a korosztályból már kevesebb van hátra 10 évnél.

Az emberek nem olvasnak, nem írnak kézzel. A gépírás elszoktat az írással egybe kötött olvasástól (magamon is tapasztalom), vagyis az ember nem a szöveget nézi, hanem a billentyűt. Aztán már visszaolvasni sokaknak luxus, meg nem is nagyon tudnak. Sajnos én az egyetemen találkozom olvasási nehézségekkel, pedig az én tárgyam harmadévben van. Ehhez jön, hogy sokan okosabbnak gondolják magukat a szövegszerkesztő beépített ellenőrzőjénél (aminél nem nehéz okosabbnak lenni, de azért a szótári alakok elég jól benne vannak), így láttam olyan bejegyzést, hogy a naiv igenis hosszú í, bármit is mond a beépített ellenőrző.

A másik véglet, amikor valaki már csak ezzel bír írni, és ha kézzel kéne dolgozatot írni, akkor hiába várja, hogy a papíron aláhúzódik a hibás forma.

A netnek köszönhetően terjednek a tévhitek, mint az ujjabb, egyenlőre és társai, amikor valaki csak arra emlékszik, hogy a tanító valamit magyarázott , de hogy konkrétan mit, az már rejtély. Ha valaki csak netet olvas, akkor nethelyesírása lesz, és persze netszókincse.

A "kisseb"-nél is tipikusan az a helyzet, hogy valaki tudja, hogy a szó trükkös, mert valamelyik betű nem dupla (mert ugye az S és a B is duplának hallatszik, mint ha "kissebb" lenne), de rosszul tippeli meg, hogy melyik betűt kell rövidre venni.

A szóelemzés, ami ugye elvileg a helyesírásunk egyik alapja, teljesen kimegy a divatból. Az embereknek fogalmuk sincs, hogy egy szó honnan jön, mit jelent, így lesz a légyszi rövidítésből létszi. Ami leírva még a "helyes" formában is borzalom, de legalább őrzi a "légy szíves"-t, mint eredetét.

A diákoknak fogalmuk sincs egyébként, hogy ez tegező forma, mivel ugye nem tudják hogy honnan jön, azaz simán használják magázó szövegben.

Az olvasás hiánya és a túlságosan liberális oktatási rendszer tehet róla.

Aki igényes, az az írásában is igényességre törekszik.

Írta valaki, hogy gépelés közben az ember a billentyűt nézi... Nos, ez így nem teljesen fedi a valóságot. Eleinte, amikor épp csak ismerkedik az ember a dologgal, akkor még persze igen. De ha már belejött, csak a monitor marad. Én is, most, hogy gépelek, a monitort nézem csak, mert már rég beleivódtak az ujjaimba a billentyűk, nem kell keresgélnem őket. Így ha elütök valamit, általában még menet közben észreveszem és korrigálom, ez tehát még segíti is a helyesírást. Ha meg fontos a dolog, akkor még újra is olvasom a gépelt szöveget, hogy azokat is észrevegyem és korrigálhassam, amelyek fölött írás közben esetleg elsiklottam.

Szóval a gépelés önmagában nem rossz, sőt. Nekem pl. halálom a kézzel írás, mert gondolatban már bekezdésekkel előrébb járok, mire egy mondattal végzek, aztán mindig srófolhatom vissza a tudatomat. Gépelés közben viszont nagyjából szinkronban van a kettő, tehát ez még segít is.

Ami meg az MSN-t és társait illeti, nem vagyok tini (26), de időnként én is ráfanyalodok erre (vagy épp a Skype-ra), de mégis megvagyok rövidítések nélkül, és érdekes módon még senki nem röhögött ki emiatt, sőt, inkább tisztelnek. Bár igaz, a beszélgetőpartnereim se tinik (amelyik mégis, az elég értelmes ahhoz, hogy szintén így reagáljon).

Aki tehát kinevet amiatt, mert helyesen írsz, azt csak szánni lehet, szvsz (= "szerény véleményem szerint"; ez ama kevés rövidítések egyike, amit viszont használok, egyszerűen azért, mert tetszik; viszont emiatt nem is panaszkodott még senki :) ).