Milyen életfilozófia alapján bunkók és nem megértők egymással az emberek? Egy ember miért nem segít egy idegennek?

Mert mint minden ember fél az ismeretlentől aki nem ugyan

abban a társadalmi pozícióba tartozik már közösködik csak azért mert rangon alulinak tartja magát.

Mondok én neked valamit. Én falun nőttem fel, ott is jártam iskolába, stb. Az volt a természetes számomra, hogy mindenkinek köszönök az utcán, amire ők kedvesen visszaköszönnek, néha beszélgetünk is, és ha valakinek segíteni kell, akkor segítünk, pl. a szomszédnak a kerítést építeni, stb. Idős embernek, várandós asszonynak stb. kérés nélkül is segíteni a közlekedésben.

Aztán 18 éves koromtól Budapestre jártam egyetemre. A nagyvárosban természetes, hogy nem köszönnek az emberek, de az utcán nemhogy kedvességgel nem nagyon találkoztam, hanem még ok nélkül belém is kötöttek, figyelmetlenül és udvariatlanul közlekedtek még gyalog is, stb. De hát ilyenek, nem baj, gondoltam, én azért még megpróbálhatok valami kellemes színt vinni a mentalitásommal a város életébe.

Aztán jöttek a "jobbnál jobb" sztorik. Az idős bácsikának próbáltam segíteni, mikor a buszról leszállt, a gurulós szatyrot leadni, mire elkezdett velem üvöltözni: "Azonnal engedje el!", mintha legalábbis késsel nekirontva ki akartam volna rabolni. Jó, akkor ilyet nem csinálunk többet.

Ülök a buszon, jön a láthatóan várandós fiatalasszony, hát alap, hogy át akarom adni a helyem. Erre nekiáll kiabálni, hogy mit képzelek én, meg mi a fenét gondolok én róla, ő terhes, nem rokkant vagy fogyatékos, ne merészeljem a helyem átadni.

De hadd válaszoljam meg végre a kérdést. Hogy az emberek nagy része milyen "filozófia" alapján bunkó másokkal, azt nem tudom. Én minden ilyen tapasztalat ellenére továbbra is igyekszem segíteni az idegeneknek, és van sok jó tapasztalatom is. És azon filozófia alapján, hogy ha én lennék hasonló helyzetben, akkor azt szeretném, ha velem is így bánnának.