Hogyan kell úgy élni, hogy ne szegüljünk szembe a természet törvényeivel?

Például a krokodilok többnyire megosztják a zsákmányukat, mivel így könnyebben tépik szét, mintha egyedül pörögnének vele (metszőfogak híján kiharapni nem tudnak belőle). Szóval az "erősebb győz" elv sem mindig érvényesül, inkább azt mondanám, hogy az erősebbnek jobbak az esélyei.

Az ember pedig egy külön "állatfaj", képes előre látni tettei következményét, így lehet, hogy ez a "nem bántok mást" késztetés onnan ered, hogy "nem szerzek magamnak potenciális ellenséget". Meg hát a társadalmi normák, a vallások új szabályokat helyeztek a természet szabályai fölé, amik között nyilván van olyan, ami a fejlődést szolgálja, ebből a szempontból nem evolúciós zsákutca. Másfelől viszont elszakított a gyökereinktől.

Alapvetően ez az állatoknál magasabb szintű együttműködés tette lehetővé az emberré válást.

Pl a csimpánzok nem segítik hozzá a másikat a kajához ha nekik nem jut, az ember viszont már egészen pici korától mikor még beszélni se tud, odaviszi a tárgyat amit vki leejt.

Tehát éppen ettől a magasabb szintű önzetlen együttműködéstől lett sikeresebb az ember a többi állatnál.

Persze megvan az erősebb b*szik, a hordavezér bármit megtehet tendencia is, egészen addig erősködik amíg a többiek összefogva elűzik.

Tehát enélkül az önzetlenség nélkül még mindig a csimpánzokhoz hasonló életet élnénk. Azoknál megvan a hordavezéres tendencia, az önzetlenség viszont nincs.

A sikeresseget a genjeink sikeressegeben kell merni, azaz, mennyire lesz elterjedt a gen az egyedek kozotti kooperacio elterjedesevel? A kooperacio erosseget ugyan mar allatoknal is latni, aminek extrem formaja az allamalkoto rovarkoloniake, ahol az egyszeru dolgozok a sajat szaporodasi sikeruket is felaldozzak a kolonia sikerenek erdekeben. Embernel pedig nyilvanvalo: mamutot elejteni egy embernek eselytelen, de osszefogva mar sikerulhet. Igy mindenkinek jut a zsakmanybol a senki helyett.

Ez a vadaszo csoport szelekcios sikere. Azonban a csoporton belul is hat szelekcio: a mamut egyes reszei finomabbak, taplalobbak, mint a tobbi, ezert azokert versenyezni kell. Ugyancsak versenyezni kell a szaporodasi sikerert, ami vegul oda vezethet, hogy aki nem eleg ugyes, az elelem es par nelkul marad, ha az eroforrasok vegesek. Ezert csak beke es boseg idejen lehet ervenyes, es stabil egy olyan elv, hogy "te is b.szol, én is b.ok, és mindenki boldog".

Tobbnyire nem lehet mindenki boldog, es a boldogsagert harcolni kell.

Nem a természet rendje, hogy az erősebb eltapossa a gyengébbet. Sehol sem találtok ilyet, csak ha félreértelmeztek egy cselekedetet. Csak a szükségletekről szól minden és a megszerzésükről.

Többnyire a közösségi élet nem okoz konfliktusokat, ha a szükségletek konfliktus nélkül megszerezhetőek.

A kigúnyolásra, megalázásra késztetés nem ezen alapszik. Egó, káröröm talán, mindenesetre semmi köze a természet rendjéhez.

"Szerintem is így van, és a természetes állapot az, amikor mindenből van bőven"

Mas nem is lehetne tavolabb a termeszetestol. Ilyen soha nem volt az elmult nehany evtizedet leszamitva. De nemcsak az emberi viszonylatban ervenyes: a szencinkektol kezdve a zsirafokon keresztul a krokodilokig minden eloleny hatalmas versenyben van mas fajokkal a kozos eroforrasokert, es sajat fajtarsaival is. Amikor egy hangyanyit tobb jut, mint maskor a populacio az egyedszam novekedesevel valaszol, ami azt hozza magaval, hogy az eroforrasok elobb-utobb limitalni fognak, tehat eletre meno versenges alakul ki.

Ez a romantikus elkepzeles az idealis, termeszetes eletkozossegekrol csak kamu. Ilyen sose volt, sose lesz.

"Ha az a természet rendje, hogy az erősebb eltapossa a gyengébbet "

A természet törvénye az, hogy az életképesebb növi túl a kevésbé életképest. Egy tigrisnél ez még lehet éppen az erősebb, de emberek közt egy ipari társadalomban ez egyszerűen nem igaz, az az életképesebb, aki jobban együttműködik a többiekkel, a kötekedő, erőszakos emberből semmi sem lesz, legföljebb kidobóember vagy bűnöző.