Nem abnormális megsiratni egy állat halálát, míg egy ember halálát le se szarni?

"Mi lenne, ha minden ember többre értékelné az állatokat? Képzeljétek csak el, még nagyobb harc lenne az emberek között, és ez miatt még párkapcsolatok sem alakulnának ki, gyereke sem születnének. Kihalna az emberiség? Ne mondjátok már, hogy egy állat meg tudná neked adni azt, amit egy szeret ő család."

Attól, hogy az ember egyenrangúnak tekinti a kutyáját, még vágyhat családra. Miért zárja ki egymást a kettő? Én imádom az állatokat, mégis vágyom saját családra is. Mindkettőre. Én is úgy nőttem fel, hogy mindig volt kutyánk, macskánk, elképzelhetetlen is lenne az életem nélkülük. Most albérletben nincs módom egyelőre tartani, de állandóan járok haza, hogy velük lehessek, mert hiányoznak. Attól még szeretem a páromat, a barátaimat, a családomat.

Nem tudom, miért kell úgy beállítani a dolgokat, mintha csak az szerethetné őket, akinek nincsenek normális emberi kapcsolatai? Ha meg azok különösen az állatokhoz húznak, azt bizonyítja, hogy az emberek kegyetlenek, az állatok viszont nem ítélkeznek! Tudsz róla, hogy a nemi erőszakon átesett kisgyerekeket is állatterápiával gyógyítják? Mert az állat iránt előbb támad bizalma. Még talán az áldozat szégyellje magát! Ha valaki oda jut, hogy az állatokban bízik, az azért van, mert mocskos emberek vannak körülötte! Az emberiség szégyene, nem az övé és nem az állatoké!

Én többre tudok tartani egy állatot, ha olyan emberrel hoz össze a sors. Sajnos rengeteg primitív, rosszindulatú ember van a környezetemben és néha úgy érzem, hogy mindenki egy nagy .... . Tudom, hogy vannak kivételek, de borzalmasan el tudok keseredni, amikor nap, mint nap akár ismerős, akár vadidegen totál lelketlen módon áll hozzám.

Egy állat nem bánt, max ösztönből, mert fél, vagy védené magát, míg egy ember ott fúrhat meg, ahol akarja, csak mert neki jó, vagy nem vagyok neki szimpatikus.

A válaszíró 70%-ban hasznos válaszokat ad.

# 25/27 ma 21:41

Nem. Itt arról van szó, hogy egyes emberek jobban szeretik az állatokat néhány embernél. Nem arról hogy utálják az embereket. (De a kérdező javítson ki, ha rosszul írom. Bár inkább a kérdését akkor)

Imádom a tesóimat, a szüleimet és a barátaimat is. De, nem rég meghalt az egyik nagynénim akit 5-6 évesen láttam utoljára, és most a kórházban. Nem sírtam miatta hiszen nem is ismertem. A kutyámat akivel 14 éves koromig együtt éltem őt megsirattam.

Szerintem némelyik állat többre becsülendő mint némelyik ember.

19/L

"Itt nem az olyan emberekkel van a baj akik szeretik az állatokat és az embereket is, hanem az olyanokkal, akik csak az állatokat. Akinek meg nem inge, ne vegye magára."

És aki csak az állatokat szereti? (nem magamról beszélek) Mi van, ha okkal van? Mert kicsi korában a szülei terrorizálták, az iskolában a gyerekek? És mondjuk egyetlen mentsvára a kutyája/macskája volt, aki viszont soha nem bántotta, hanem szerette. Akkor ezt az embert kell elítélni? Ez csak az emberek kegyetlenségét bizonyítja...

Az állatok nem utálják ki egymást, nem bántják ok nélkül a másikat. Én még azokat a kutyákat sem tudom utálni, amelyik széttép egy csecsemőt - ott is az ember a hibás mindig. Félrenevelte, beleneveli a harci állatot, aztán meg nem érti, hogy nekitámad a saját kutyája...

Láttam már olyat, hogy láncra kötött németjuhászt ütött bottal a sz*ros 4 éves kisgazdi. A kutya ritka szelíd volt, sosem harapta meg, ha szabadon is volt engedve, de ha egyszer mégis nekiment volna és széttépi, ki a hülye? A kutya?