Mit gondolsz a romanokrol?

Én kint születtem Romániában, de magyar a családom minden tagja, tehát nemzetiségként éltünk kint. Régen sokkal rosszabb volt a helyzet, mint most, ma már elfogadja egymást román és magyar és képesek békességben egymás mellett élni, sokat fejlődtek! Régen nem volt szabad magyarul utcán megszólalni, templomba menni stb. De ez nagyban függött a kommunizmustól is, amitől szenvedett román és magyar egyaránt!

Alapjáraton a románok nagyon tisztelik a hagyományaikat büszkék a (néha nem létező vsgy hímis történelemírók által kitalált) gyökereikre. Imádnak ünnepelni, nagy banzájokat rendezni, szeretk hangosan hallgatni a pop-osított népzenét...:D Ilyesmi.

Hogy teljesen olyan emberek, mint akàrmelik màs nemzet emberei. Vannak koztuk alakoskodok (de melyik nemzetben nincsnek?), vannak koztuk rosszindulatuak (de melyik nemzetben nincsenek?) vannak koztuk rendesek, kedvesek (de melyik nemzetben nincsenek???) Nem lehet àltalànositani egy-kèt eset utàn. Legalàbbis nem kellene.

Mondja ezt egy olyan valaki, aki idàig hàrom orszàgban èlt,(ès nem kèt-hàrom hònapot, hanem jòval tobbet,) ès a szemèlyes vèlemènye az, hogy nincsenek kulonbsègek, minden nemzet ugyanolyan, vàltozatos, jò is, rossz is...

Az emberek mindenhol emberek. Ezzel nem akarok senkit se vèdni, volt sok rossz tapasztalatom romànokkal, de ugyanakkor èrtek nagyon pozitìv tapasztalatok is. Diòhèjban kb ennyi a vèlemènyem. Szabad kèrdeznem, mièrt tetted fel ezt a kèrdèst, kedves kèrdezo? Mert romàn vagy, akit emiatt atrocitàsok èrnek, vagy akadt egy-kèt rossz tapasztalatod romànokkal?

Én Szatmárnémetiben születtem, de már 21 éve itt élek.

Egy hónapja vezettem egy román turistacsoportot. A sétahajón egy fiatal pár engedélyt kért arra, hogy közös fényképet készitsünk.Én álltam középen a házaspár két oldalról és igy készültek a képek. Egy másik turista a süteményét küldte el nekem. Nagyon érdeklödöek voltak tetszett nekik a város főleg a Parlament. Amikor elbúcsúztam tölük megtapsoltak.

Pedagógus vagyok a diktatúra idején is tanítottam, amikor lejött egy tanfelügyelő csoport Bukarestböl, belémkötöttet, amiért nem viseltem nyakkendőt. A román igazgatóm védett meg, mondván nem szabad egy embert egy dolog alapján megitélni.

No comment.

Én Erdélyben élek, Székelyudvarhelyen. Van olyan ismerősöm, akit a magyar beszéd miatt akartak megverni románok Kolozsváron. Ismerek egy román katonatisztet, akit itt, Udvarhelyen magyarok akartak megverni egy bárban, mert románul beszélt. Hozzáteszem, az illető tiszt egy végtelenül rendes srác, aki igyekszik magyarul tanulni, annak ellenére, hogy nem ő kérte, hogy ide helyezzék az ország másik feléből, és ő kért bocsánatot tőlem, amiért nem érti, amit mondok neki.

Ebben a tekintetben szerintem nem szabad nemzetekről beszélni, vannak szélsőséges idióták, nacionalisták, részegek stb. Biztos vagyok benne, hogy azok, akik a román tisztbe belekötöttek, engem is lepofoztak volna magyarként, ha az ajtó véletlenül nem engedem őket előre.

Meggyőződésem, hogy inkább a hasonlóságokat kellene keresnünk egymásban, és nem a különbségeket.

Hogy a kérdésedre válaszoljak: mit gondolok róluk? Azt, hogy egy nemzet a maga kultúrájával és hagyományaival. Több román ismerősöm van, kölcsönösen tiszteljük és becsüljük egymást, amikor életemben először Bukarestbe készültem, és aggódtam, mert nem tudtam, mire számítsak, ők tartották bennem a lelket.

És még valami: amikor '83-ban egy szakadékba zuhantunk autóval, egy román ember állt meg, segített kimászni onnan, és az ő közbenjárásával szállították kórházba a családot.

Hogy a kérdésre is válaszoljak:

én nem úgy nézem a nemzeteket, hogy na akkor ezek a románok, ezek az olaszok, stb., aztán hozzákapcsolom az előítéleteket, hanem azokat az embereket, akiket megismertem. Ismerek egy román nőt, aki végtelenül kedves, mindig lehet rá számítani. Biztos vannak hülye emberek is romániában, ahogy magyarországon is, és bárhol máshol...

Átlagot nézve nem szeretem,sőt utálom őket:

-Trianon,Ivh utáni helyzet,II.vh,Maniu-gárda stb.

Szerintem ezek miatt érthetőek is.