Tettétek már tönkre valaki életét?

Itt van vázlatokban,így tönkre tettük egymást,most a fiú drog függő,iszik és minden rosszat csinál,és sajnos ezen már nem lehet változtatni.

11 évesen szerelmes lett egy pasiba aki akkor volt 16,hazudott miatta,szökdösött de ezzel egyetembe a fiú,ivott,drogozott.... 3 öngyilkossági kísérlete volt

- 12 évesen lefeküdt vele,3 abortusza volt és a fiú tovább csinálta a dolgait, verte is ráadásul, a csaj ivott,gyógyszerezett 2 évig folyamatosan

- 3 év után elhagyta aztán 2 hét múlva talált egy másik személyt,aki ugyan így verte,láncra kötötte nem csinálhatott semmit és alpárian tudatlan volt

-aztán elment az előbb említett személy ekkor ő vissza talált a régihez

-annyi változás történt hogy most a fiú nem verte,nem ivott annyit,de a végére elfajultak a dolgok és 2 év után megint vége lett.

- eközben jött egy másik aki teljesen tönkre tette lelkileg....meggyötörte és a sárga földik taposta a lelki világát....soha nem hitt neki,nem bízott benne és így tovább...

-elment ő jött a mostani aki elvileg szeretné és megbecsülné de a lány vissza él ezzel,nem bízik benne hogy most ő gyötri a fiút.

Én azt gondolom, hogy mindenki a saját életéért felelős, és csak saját magának tudja tönkretenni. Ez akkor is igaz, ha mások rossz tanácsát fogadja meg, és emiatt teszi tönkre saját magát, hiszen ő döntött úgy, hogy kitől mit fogad meg és mit csinál.

Kivételt képeznek a balesetek, ill. a betegségek, de ezek csak akkor kivételek, ha mindent megtettünk, hogy elkerüljük, mégis betegek lettünk.

Hát, volt olyan, hogy szakítottam egy fiúval (teljesen normálisan, úgy, hogy a lehető legkevésbé bántsam meg), ő mégis annyira kikészült, hogy már majdnem az öngyilkosságig jutott. Mára már azonban - úgy tudom - jobban van, barátnője is van, de gondolom ez örök emlék lesz neki. :((

Pár év múlva az exemtől visszakaptam ugyanezt, ő annyira durván elbánt velem (ő viszont aljas volt), hogy 2 hónapig egy józan napom nem volt, de most már én is jobban vagyok.

Tudom, csúnyán hangzik, de azt hiszem valamilyen szinten minden volt pasim életét tönkretettm. Az egyik 22 volt, mikor szakítottunk, azóta sincs senkije. Ez úgy 9 éve volt. Aztán egy másiknak se volt senkije utánam vagy 5 évig, most nemrég összejött egy csajjal, de tudom, hogy nem szereti( pont a csaj mondta nekem, előtte pár héttel, hogy a srác még mindig engem szeret, aztán összejöttek). Egy másik már 5 éve próbál visszakapni, 1 barátnője volt utánam, egy hihetetlenül gyünyörű és inteligens, kedves model csaj, de szakított vele miattam. A azutánival 1 éve lett vége, azótra sincs senki, pedig előttem nagy csajozós volt és hallom ismerősöktől, hogy tönkre van menve, lefogyott, stb.

Persze, egyiket se akartam én tönkretenni, sőt, mindegyik szakításra nyomós okom volt.

Pár éve volt egy tanárom középiskolában, aki semmit nem tanított. (érettségi tárgy volt)

Ofő beszélgetett velünk, hogy az egyik helyettesítő tanár, aki a nem tanítót helyettesítette, azt mondta nem tudunk semmit.

Én köptem, hogy azért, mert talán nem tanít.

Következő évben már nem is volt tanár. Hogy ezzel tönkre tettem-e az életét? Nem tudom, de a mai napig lelkiismeret furdalásom van miatta, hiába cselekedtem elvileg helyesen.

Nem, és nem is fogom, azzal nem szeretnék együtt élni, hogy valaki miattam ment tönkre. Simán tönkre tud tenni az ember úgy egy másikat, hogy az nem tehet ellene semmit,főleg, ha az valamilyen okból függ tőle, de egyébként is... Nincs az a helyzet, amiben ezt ne lehetne elkerülni.

A fagyi viszont sokszor tényleg visszanyal.