A nagyon gazdagoknak miért nem jut eszükbe segíteni a szegényeken?

Szerintem nem lehet így általánosítani.

Magunkat nem momdanám gazdagnak, de nem kell sporolnunk sem. Minden évben elég sok adományt adunk, csak nagyon megnézzük, hogy hová. Az ismerősi körömben is ezt tapasztalom. De minden bizonnyal vannak olyanok is, akiket ez nem érdekel, mert nem érzik felelősnek magukat másokért.

11:50-es!

Ha annyi pénzed van, legalább írni megtanulhattál volna.

Sajnos nem az a gazdag MA, aki megdolgozik érte. Gondolok itt a kisebbségre.Mert ők a segélyekből lesznek gazdagok. Mert Nekik jár .Több is mint a magyaroknak.......

A kérdés provokációmentes volt, a válasz is legyen az. Ez itt nem cigányozós topic.:S

Kérdező: a válaszokból magad is láthatod a magyarázatot is: vannak, akik szerint dögöljön meg a szomszéd tehene is, és vannak,a kik szerint nem.

Aki megél anyagi mélységeket, az kénytelen befelé, a lelkére, lényére figyelni, nem tudja agyonütni a gondolatait,a z idejét egy kiadós bevásárlással. Ettől érzőbb, empatikusabb lénnyé válhat, innentől pontosan megtanulja azt is, hogy ami VAN, az simán többfelé osztható, beosztható, és még marad is....

Egy érző ember nem tud elmenni szenvedő emberek vagy állatok mellett, akkor sem, ha önhibájukból szenvednek. Aki gazdag az lehetne tényleg tehetős is: TEHETne másokért, MÓDjában állna MÓDosként.

De az emberi ridegség ugyanúgy hozzátartozik a Világhoz, mint a nappal és az éjszaka (-i sötétség..)

Nincsenek anyagi gondjaink, de nem hiszem, hogy gazdagok lennénk. Az az igazság, hogy mi például azért nem adakozunk, mert amikor nekünk lett volna szükségünk segítségre, akkor minket sem segített senki! Csakis saját magunkra számíthattunk.

Néhányszor kivételt tettünk, de annak is mi ittuk meg a levét.

Például amikor összepakoltam a lányom kinőtt ruháit és odaadtam egy szegény családnak. Mielőtt odaadtam, természetesen megkérdeztem, hogy igényt tartanak-e rá. A válaszuk igen volt, sőt nagyon örültek, mert ilyen dolgokra nekik már nem volt pénzük. Ennek ellenére, pár hét múlva már én voltam a szemét és bunkó, hogy lenéztem őket és "csak" használt ruhákat adtam (a ruhák tökéletes állapotban voltak, és ingyen kapták).

Vagy amikor a bevásárlóközpontok bejáratánál a segélyszervezetek nem romlandó ételeket gyüjtöttek. Vettünk 2 csomag tésztát, és amikor odaadtuk a hölgynek aki gyűjtötte, belenézett a kosarunkba és gúnyosan megjegyezte, hogy ahogy látja nincsenek anyagi gondjaink, igazán adakozhattunk volna többet is! Azt hittem rosszul hallok! Ezek szerint azért, mert tele volt a kosarunk, nem elég 2 csomag tészta?

Ezek után elgondolkoztunk azon, hogy minek jótékonykodjunk mi bárkivel is? A férjem és én is megdolgozunk a pénzért, más előtt is ott a lehetőség!

Az a baj a mai világgal, hogy mindenki azt nézi, hogy a másiknak milye van. Ellenben megdolgozni a jólétért már kevés embernek van kedve!