Iszonyatosan besokalltam, nem tudom, hogy kellene az ilyet lereagálni. Mit tegyek ilyenkor? (Hosszú, kérlek olvassátok el. Köszönöm. )

Szegénykém...

Elhiszem, hogy mennyire feldühített ez. Sajnos az öregek beleesnek abba a csapdába, hogy azt hiszik, nekik mindent lehet. Csak azt felejtik el, hogy a kor nem érdem, hanem állapot.

Figyi, totál igazad van!!! Tisztelet a kivételnek, de ezek a nyuggerek komolyan mondom annyit nyávognak és pofátlankodnak, hogy inkább őket kéne megnevelni... én is nap mint nap látom, hogy állok a buszmegbe elsők között várom a távolsági buszt, erre végre beáll és hirtelen szinte a semmiből egy csapat nyugger félrelök és ők szépen felszállnak.

A te esetedről jutott eszembe, hogy velem is történt egy hasonló még egészen pici koromba, talán úgy 7-8 éves lehettem, és csak akkor kezdtem el használni a tömegközlekedést, ugye suli miatt, mert én vidéken élek és bejárós vagyok. Szállok le tehát a buszról, de lassan ment a dolog , mert előttem is lassan mentek. És mögöttem egy vén csotrogánynak nagyon sietős volt a dolog és lelökött. Én beestem a busz alá a kerék mellé. Egy fiatal srác segített végül is, de hallod pofám leszakad. Ezek mindig úgy igyekeznek valahová, a dolgozó, vagy épp iskolába járó ember az nem...

Vagy amikor felszáll a nyanyafurgonnal és persze 6x átmegy a lábamon ...nem egyszer így szakadt a harisnyám, vagy szépen összemocskolta a nadrágom és így tovább.

Figyelj, teljesen jogos a felháborodásod és ezeknek kéne némi illemet tanítani, nem nekünk fiataloknak, akik "egész nap nem csinálnak semmit és már délután részegek".

Nyugodtan szólj be nekik, ha ilyen van, persze nem kell trágár beszédet alkalmazni, hanem illedelmesen előadni, hogy te (velük ellentétben) egyrészt kifizetted ezt a helyet, másrészt van egyéb más problémád, nem mintha bármi közük lenne hozzá. Azonnal be fogják fogni.

Ja még zárójelben hozzátenném, hogy egyszer átadtam a helyem egy kismamának, a nyugger meg félrelökte és leült helyette. Persze hangosan megjegyeztem, hogy már ne is haragudjon, nem magának adtam át, és persze jól besértődött meg pofákat vágott ,de miután az egész busz úgy nézett rá , mint egy féregre nagy nehezen odaengedte a kismamát.

sajnos rengeteg az ilyen vén tapló a buszokon (meg persze a fiatal tapló is). jól tettétek, hogy kiírtátok magatokból.

az kéne itt is, ami külföldön, hogy csúcsforgalom idején (reggel, délután) nem ingyenes a közlekedés az öregeknek, hanem akkor nekik is jegyet kell venni. rögtön kevesebben lennének.

A sztorik, amiket leírtál, kérdező / és a válaszolók is / nemcsak bunkó viselkedések, hanem egyenesen kegyetlenek és gonoszak. Ehhez már nemcsak pofa, hanem lélek is kell, ami ezekből az idős emberekből bizony hiányzik. Fiatalon se lehettek különbek, higgyétek el!

Én tisztelem az időseket, de miért nem fogják fel egyesek közülük, hogy a fiatal/abb ember is lehet fáradt vagy érezheti rosszul magát? Én át szoktam adni a helyem, de ha fáradt vagyok, nem vagyok jól, bizony ülve maradok.És, ennyi jár nekem, ha már megveszem azt a rohadt drága havi bérletemet.

Még attól is felmegy a pumpám, mikor felállítanak vaalakit, hogy "Add már át a helyedet!" Meg: "Ezek az ilyen-olyan fiatalok!" Micsoda dolog másokat felállítani? Vagy, ha le akar ülni, és senki se áll fel, akkor lehet szépen kérni, nem? Akkor szívesen megteszi a másik, hogy feláll. Gorombasággal nem lehet elérni semmit!

az én egyik sztorim: utazom a metrón, ülök, mert elég szarul vagyok, bóbiskolok. Egyszer csak valaki megrázza a vállam. Ott áll felettem egy nagydarab /cigó / pasi és rám szól, hogy adjam át egy maminak a helyet. Én, mondom, "Nem, mert nem vagyok jól." Persze jött a morgás, de tojtam rá. Majd, pár megálló után, leszálláshoz készülve a bunkó hapsi nem, állta meg, és gúnyosan beszólt: "Naaa, mi van, most mégiscsak feláll?" Én meg vissza, hogy"Képzelje, megyek dolgozni különben meg rosszulléttel senkinek nem adom át a helyem és hagyjon engem békén!"

Ez csak egy példa. Persze, én kicsi, vékony nő vagyok, azokkal könnyű kekeckedni!

Az öregekre visszatérve meg, meg kellene érteniük, hogy az öregség nem betegség, hanem egy állapot és nem jár kiváltságokkal. És, igen, ha piszkálnak, szépen, udvariasan, de le kell állítani.

Ja, meg még azt se értem, hogy miért a reggeli csúcsforgalomban kell tolakodniuk az időseknek a járműveken, mikor a sok diák és dolgozó is utazik? Nem érnek rá egész nap??

Én is találkoztam hasonló esetekkel...

Első példa, barátommal busszal mentünk ismerősünkhöz suli után. Nagyon fáradtak voltunk alig bírtuk már vinni a több kilós táskát, szabályosan beleestünk a székekbe. Felszállt két idős nénike, mi pedig annak ellenére hogy szó szerint alig bírtuk felhúzni magunkat a csőbe kapaszkodva, egyből feltápászkodtunk és mosolyogva mondtuk is, hogy "Tessék nyugodtan leülni!" A barátom pedig megkérdezte hogy segíthet-e felvinni a nagy szatyrokat. Erre beolvastak nekünk hogy ezek a mai fiatalok, mi azt hisszük alattunk állnak és ránk szorulnak, egyedül nem is tudnak boldogulni, meg nem neveltek meg minket a szüleink hogy még a fésűt sem ismerjük (barátom egyébként ápolt rasztájára utalva). Még a többi utas is csodálkozott.

A második akkor volt mikor jöttem hazafele a zenetanáromtól egy gitárral a hátamon amivel elég nehéz volt a zsúfolt buszon elférnem. Egy öreg néni meg oldalasan ült az ülésen, a lába a székek közötti folyosón volt. Mindenki figyelte, hogy észreveszi-e hogy útban van, de nem tűnt fel neki... Nem baj, gondoltam és a kezembe vettem a gitárt hogy valahogy elnavigáljak vele. Megpróbáltam átlépni a lábát de megbotlottam, elég csúnyán bevertem a fejem, a gitár meg az esés következtében súrolta a néni vállát. Annak ellenére hogy alig tudtam felállni úgy szédültem az ütéstől és ezerszer elnézést kértem még én lettem letolva hogy miért járok ilyen vackokkal itt és mikor megjegyeztem hogy ha rendesen ült volna lehet elfértem volna szabályosan ordibálni kezdett és akkora jelenetet rendezett hogy az egész busz csak szó nélkül bámult...