Zavar ha utánoznak?!

Nem zavarna, megtisztelőnek érzem, ha valaki olyan embernek tart, akit érdemes utánozni. :)

A helyedben nem úgy kezdeném, hogy kerek-perec megmondom a barátnőmnek, hogy nem állnak jól neki a cuccai, inkább úgy, hogy segítenék, hogy megtalálja a saját stílusát. Elmondanám neki, hogy szerintem mi állna neki igazán jól, segítenék új ruhákat választani, amik jobban illenek az egyéniségéhez, hogy hogy lehetne ő a maga módján sokkal csinosabb, ráadásul egyedi. Ha a végeredmény tetszik neki, nem fog utánozni, legfeljebb tanácsot kérni.

Igen,zavar az utánzás.

Sokat szoktam gondolkodni rajta,hogy vajon ez most dedós hozzáállás a részemről,vagy sem,de oda jutottam,hogy ami bántó rám nézve,azt igenis szóvá tehetem.És nekem fáj,amiatt még külön,hogy általában rám soha nem fordítanak figyelmet,amikor velem vannak,hanem szépen "lehámozzák" rólam,ami kell nekik,és aztán mennek,amerre látnak.

Utálom,hogy leülök valakivel beszélgetni,ő semmit sem mond szinte,mert lusta utána járni a dolgoknak,vagy foglalkozni valamivel,így beszédtémája sincs,és lesben állva várja,hogy végre hozzak szóba egy könyvet vagy filmet,(stb)és visszafelé soha nem kapok semmilyen ajánlást,semmit.

Veszik a ruháimat,a sminkjeimet,oda mennek szórakozni,ahová én,azt a jatékot veszik a gyereküknek,amit én az enyémeknek,az ötleteimet/javaslataimat pedig szemtől szemben mindig leszólják,de a végén megfogadják/megvalósítják,sokszor úgy adva elő,mintha ők találták volna ki.

Gázak az emberek.Azért mondom így,mert nincs egy bizonyos embertípus,akire rá lehet sütni,hogy ő a hajlamos a majmolásra.

Az én esetemben nők és férfiak,fiatalok és öregek egyaránt megcsinálták már velem ezt,amit leírtam.