Mit tegyek ha a barátnőm megfojt engem túlzott barátságával, szeretetével, ragaszkodásával?

Magyarán nem vagytok egy hullámhosszon? Elhiszem, hogy ez is fárasztó tud lenni, ha alapvető gondolataidat nem érti, vagy félreértelmezi.. Mondjuk egy idő után összecsiszolódnak az emberek. Mióta vagytok barátnők?

Viszont, ha úgy döntesz, hogy nem kell neked ez a lány, mindenképp mondj neki valamit, hadd okuljon belőle. Inkább sértődjön meg azon, amit mondasz, minthogy lerázd és utána csak pislogjon, hogy vajon mi volt a baj.

Én is ismerem ezt az energiavámpír típust. Az ilyen embert csak egyféleképpen lehet kezelni: valahányszor megsértődik, vagy olyat követel tőled (akár azt, hogy a hülye kérdéseire válaszolj), akkor úgy kell tenni, mintha nem is létezne. Mintha ott se lenne, mintha nem is sírna, mintha nem is sértődött volna meg. Úgy szólni hozzá, mint egy normális emberhez, másból soha nem fog érteni.

És nehogy véletlenül elkezdd sajnálni! Az egész hercehurca semmi másról nem szól, mint hogy ő a lehető leggyengébbnek mutatja magát, mert a gyengéket az emberek sajnálják, és a gyengeségéből akar előnyt kovácsolni magának, ezáltal akarja manipulálni a környezetét.

Valószínűleg azért sértődik meg olyan könnyen és azért kezd el sírni, meg "belehalni", ha valaki megmondja neki a frankót, mert ha ezt teszi, akkor neki nem kell megváltoznia, neki nem kell alkalmazkodnia senkihez, hanem mindenki őt fogja sajnálni és mindenki őhozzá fog alkalmazkodni. Na ettől kell megfosztani, és megtanítani neki, hogy ezzel a taktikával eredménytelen lesz, nem tudja vele mások rokonszenvét, se sajnálatát, se szeretetét megszerezni, akkor majd felhagy ezzel az undorító, aljas, manipulatív szokással.

Mindennek a gyökere egyébként általában a korai nevelés hibáiban szokott lenni. Ezt a taktikát ugyanis minden kisgyerek ismeri, és meg is próbálja alkalmazni: ha nem kap meg valamit, amit akar, például az apja vagy anyja figyelmét, vagy egy játékot, vagy csokit stb., akkor jól kiveri a hisztit, és addig bömböl, amíg 1) a gyenge szülő megsajnálja, és megadja neki, amit akar, vagy 2) a jó szülő nem is törődik vele, figyelmen kívül hagyja úgy, hogy rájöjjön és egy életre megtanulja, hogy hisztivel soha semmit nem fog tudni elérni.

Ha az 1-es eset néhányszor megismétlődik, akkor nagyon szépen rászokik a gyerek arra, hogy ezzel a könnyű taktikával mindig elér mindent, amit akar, mindenki őt fogja sajnálni, és ezáltal könnyen kiszipolyozhatja a környezetében élőket. Ha a 2-es esetet sikerül következetesen betartani, akkor nagyon rövid idő alatt leszokik erről és megtanulja, hogy bizony az életben nem csak az ő akarata számít, nem csak rá fog mindenki figyelni, és megtanul másokhoz alkalmazkodni.

Persze ez nem mindig könnyű, hiszen a gyerek taktikusan mások előtt, pl. a boltban, a buszon vagy a játszótéren veri ki a hisztit, hogy mindenkit idegesítsen, és a szülő a tömeg nyomását érezze annak irányában, hogy csináljon már valamit az elhallgattatására. Ugyanez még rosszabb lehet egy olyan felnőtt esetében, aki megrekedt ezen a szinten, hiszen bevethet sokféle taktikát annak érdekében, hogy a figyelmet és a szeretetet kierőszakolja magának, pl. hogy kárt tesz magában. De még ettől sem szabad félni, az ilyen ember még az öngyilkosságot sem gondolja komolyan, csak éppen súlyos esetben még egy ilyen kísérletet is hajlandó elkövetni azért, hogy rá figyeljenek és sajnálják. Egyszóval szerintem ne táplálj tovább egy ilyen energiavámpírt, hanem határozottan utasítsd vissza az arra való igényét, hogy belőled nyerjen energiát, "te legyél az élete értelme". Egy ember sem tud olyan igényt kielégíteni, hogy valaki más életének az értelme legyen. Úgyhogy a legjobbat akkor teszed vele, ha megpróbálod erről leszoktatni. Ehhez se bunkónak, se szeretetlennek nem kell lenni, egyszerűen csak határozottnak. Ő persze meg fog majd vádolni azzal, hogy nem szereted, sőt gyűlölöd, utálod, hogy tönkreteszed az életét és micsoda fájdalmat okozol neki, de ez mind csak taktika, manipuláció, félrevezetés, mese.

Csak így segíthetsz neki.

Hát, ha már pár hónapja levegőnek nézed.. nem is értem, akkor miért most írtad ki a kérdést, hiszen semmibe is vetted, aztán végül is, mondtál neki pár jó szót búcsúzóul. Akkor ez le van tudva, nem?

Ha aggódott érted, bíztatott, mindent megtett érted, és annyit nem is sajnáltatta magát, mitől volt ő energiavámpír? Számomra az energiavámpír egy fárasztó ember, aki csak a saját szakállára akar profitálni a barátságból. Pl. mondja a magáét, engem nem hallgat meg, mindig istápolni kell stb. Nekem a leírtakból úgy tűnik, inkább egy butácskább, de nagyon odaadó barátnő lehetett.

Akkor lehet, hogy igaza van annak, aki szerint nem volt energiavámpír, nekem nem volt egyértelmű a leírtak alapján. De amit az energiavámpírokról leírtam, az igaz, és nem pszichiátriai eset. Szerintem te is ismersz ilyeneket, csak nem tudod. Felnőttkorban nem úgy kell elképzelni, mint egy óvodásnál, hogy szó szerint kiveri a hisztit és bömböl, de amiket leírtam, az mind áll. Főleg párkapcsolatok terén szokott előfordulni, hogy az egyik fél így viselkedik, ő bármikor megbánthatja a másikat, de ha őt megbántják, akkor nagy fájdalma van, és vigasztalni kell, és sajnálni. Erről van szó.

A Kérdező esetében pedig lehetséges, hogy nem erről. Nyilván nem ismerve a konkrét helyzet részleteit, az ember csak találgatni tud.